Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1959)
TÖRTÉNETI ADATOK - NÉPI IRATOK - Dorogi Márton: Emlékiratok... II. (Paraszti feljegyzések a III. sz. első feléből)
ïenyer, Csetkáka, a többféle ftlTek nevelkedtek, a vizekbe pedig halat, Csikót, ladályt, rad madarakat lehetett bőségesen fogni,madaraknak tojásait, százanként, sőt némelyek ezrével szedték össze. A nagyobb vizekbe valő halászatért, ahol nagy báléval lehetett halászni, aint a Lipét, Kerek lapos sat. valami csekély ár endát fizettek a halászok, de a kisebb eszközökkel valő halászatér, aint tapogaté, tesziveszivel valő halászat, csikaszát, vadászat, vadmararak tojása elszedőse boldognak, boldogtalannak szabad volt. Igy tehát bár vizállásos volt a határ déli oldalról eső része, de lovat , szarvasmarhát . sertést, juhot , bőségesen lehetett tartani, a birka száma minden évbe 25-30.000 darab negvolt, csak a feladás, s összeírás szerint, pedig legalább egy tizedrészét nea adta fel senki,azt felelték, mindig fogy a döglés által. Míg a Tisza, Berettyé szabályozva nea volt,* a tavaszi árvíz egészen nea apadt el, az erekbe őszire aindig maradt víz, az Ürmös, Bakos, Hosszú Sziget környéke mindig kaszáiénak hagyatott, a széna csak késő ősszel hordatott haza, mikor minden egyéb dolgát elvégezte az ember, tilalomba lévén jé avar maradt, sokan lovaikkal hideg, deres, fagyos időig kinn laktak, a szarvasmarha mint gulya, ökörcsorda is késő hideg őszig kinn lehetett a gazos földeken, mikor az összes jéazágot behajtották, az eresebb gazdák össze társalkodtak, szarvasmarháikat összeverték, a nádas gyékény közt, gyékényből garadja aklot készítettek. Csaknem egész télen kinn telelt a mar háj ok, aert olyan gazok maradtak, hogy alig bírta gázolni a jészág, a rónákba vis volt, ha befagyott, léket vágtak s ott ivott a marha, ugyssinte a birkával is aként cselekedtek, az eresebb sertéseket kint hagyták a nyájkondás előtt, a gyékénytövet hányta, túrta, mégha kemény hideg volt is,ha megkezdhette a fagyot nem maradt éhen, különben a gyékény közt nem is fagyott erősen neg a lápos kotu. Az öltőzet egyszerű volt. ügy gazdag, mint a szegény magok asszonyai által szőtt ruhába jártak, még ünneplő ruhának is kevésnek volt pénzen vett fejér ruhája, ünneplő poszté ruha egy kis kurta derekú ujjas volt, nadrág még az öregeknek is csak előbbkelőknek volt, hanem az ifjak zsiros felső gatyát viseltek télbe,az idősebbek aprőszőrű birkabőr nadrágot viseltek,hanem volt jó egyszerű magyar juhbőr bundájok, jó ködmön magyar báránybőrből, birkajuhbőrből a fejér szőr mindig divatozott.
