Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1959)

TÖRTÉNETI ADATOK - NÉPI IRATOK - Dorogi Márton: Emlékiratok... II. (Paraszti feljegyzések a III. sz. első feléből)

ró ság drágállotta. Bard Eötvös József urnák adatott bérbe, ugyanakkor a Futak környékére nézve is felszdlíttatta látván a példát, megígértek holdjátéi 1, azaz Egy forintot. Az lett a válasz, hogy már Beöthi Sándor űré. Az Eperjes lapossát elfoglalta Nábrácki Antal úr, mint akkori uradalmi ügyvéd, a Beöthi Sándor ur fedezete alatt. Abba az idétájba a vizek szabályozását munkába vette az uradalom. A Futak-eret eltöltette és a bárándi határ mentén csatornát ásatott le a battonyási nádas felé, a Kálié vize levezetésére. A Tiszából és a Kösélybél levé Tiï szabályozására a Makkodi csatornát ásatta le a karcagi határ felé, a partját a keleti és déli oldalra hordatta, hogy a viz a város felé ne térhessen. De, hogy a határ délfeldli oldalárdl is a viz a községtél távolabb szoríttassák, a Kiskunlapos teleknél elkezdve a Makkodi nevű csatorna partjától kezdve a Kenyeres domb, Fejérté, Ürmös felé,egészen a Hamvasig az úgynevezett karikagátat töltette? ezáltal nagy térséget megmentett az árvizektél, ezen viztél megmentett részt ismét elvette a lakosságtél, nagyobb részét Beöthi Sándor úr bériette. Már ekkor a határ külsé víz lepte részére szoríttatott a lakosság. De még az is jd nagy térség volt, mert a Hamvastól kezdve a Szerepi, Gyarmati, Karcagi, Nádudvari határok szomszédságába, szóval a határ mentén körül mind a lakosság bírta árendába. Már ekkor a Tisza vize is szabályozva lett, nem jött olyan erébe az árviz, kevesedett a posványos rész, legeié és kaszáló, bőségesen tölt a pusztából, az árenda kevés volt, mivel holdjára alig esett egyre-másra 20 pengő x r. Csak későbbi évekbe emelkedett feljebb az árenda. A puszták állapotát azért bocsátottam előre, itt említem, hogy megmagyarázzam, mily nagy térség volt a lakosság által használható része a határnak. E mellett szántó, kaszállő, legelő földjei is mikor a termés learatódott róla,szabadon legeltethetett rajta a legutolsó napszámos, vagy cseléd is. A jőszáglegeltetési jog következőképpen volt szabályozva.Minden évbe a tavaszi napokba a jószág kihajtása előtt az elöljárók közpolgárokkal együtt házról házra jártak összeírni, kinek hány darab és milyen jószága megyén ki a legelőre. Ló,vagy szarvasmarha, ha egy éves volt is csak ugy egy nagy számba vevődött, mint egy ló,vagy egy vén ökör, 10 drb. birka volt egy nagy marha szám,sertés pedig 5 drb. az apró malac és a lud, liba akármennyi volt, ingyen legelhetett, csakis 1870. év táján,amikor kiszorítátott a lakosság a bérletből és az urbó-