Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1959)

Diószegi Vilmos: A karagasz sámándob készítésmnódja

lyik egy folyó, a Tottvfroj

. ennek a felsó folyásánál él egy nemesszarvas, az lesz az én dobom. Ezután egy vadász elment oda a Tottyyoj felső folyásához, hogy lelőj je azt a neme s szarvast. Ez nagyon könnyű, mert amikor a vadász útra készülődik, akkor az állat maga is elindul a vadász elé. 1 vadász le is lőtte ezt a neme

sszarvast. Az állatot ott azonnal lenyúzta, húsát feldarabolta, de az egészet otthagyta és viszszatért teherhordó rénszarvasokért. Három rénszarvassal indult vissza a lelőtt állatért. Azokra rakta fel a bőrt meg a hust, a ugy indult haza. Az elejtett állat húsát a vadász sátrában megfőzték, az összes szomszédokat meghívták és együttesen fogyasztották el. Én is ettem belőle. A vadász, amíg a hus főtt, szárítani kezdte a bőrt. Sátrába vitte és az ajtónyílással szembeni oldalon kifeszítette: szijjakkal a sátor oszlopaihoz kötötte. Három napig maradt így a bőr. Harmadikmp leoldotta onnan éa odaadta azoknak, akik a dobot készítették számomra. A dobhoz való bőrt a vadász ingyen szokta adni a sámánnak. A dobkészitők forró vizbe tették a bőrt, egy napig hagyták állni benne. Ezután kivették, hogy levakarják róla a szőrt. Egyazerti késsel /Bisak/ tisztították. Az ember leült a földre, bal vállára teritette a bőrt, szőrével felfelé, hogy a bőr egy része a térdére érjen. Mindig a térdén lévő részt tisztította, vakarta éles késsel. A bőr husfelőli oldalához nem nyúlt. Ezt azért nem volt szabad levakarni, mert akkor a dob nem zengett volna jól, meg egy-egy erős ütés alatt be is szakadhatott volna. Miután a szőrt letisztította, ugyancsak késsel a bőrből kivágta a dob kávája nagyságának megfelelő korongot. Ezután már rá lehetett varrni az időközben elkészült kávára"/4. ábra/. Hasonlóképpen készitették ki a dobra kerülő bőrt a qara coydu nemzetség tagjai is. "Semmit sem kell előre csinálni azzal a bőrrel, amelyik a dob kávájára kerül. Ha a belső /husfelőli/ oldalon van valami nagyobb egyenetlenség, például hus tapad oda, késsel eltávolítják. Ezután ugyancsak késsel megfelelő nagyságú korongot vágnak ki a bőrből. És már lehet is feszíteni a dob kávájára." A xa|, a saryy xajj meg a cäptäj sámánok dobj ára kerülő bőrt is igy készitették ki. A negyedik napon került sor a dob elkészítésére. A sátorban száradó egyik félhasábból kifaragták a kávát, a másik félhasábból a két "inat", az egyik hengeralaku fából a fogantyút,a másikból pedig a két keresztbotot. Az aq őoy&n nemzetség sámánjai számára a dob káváját igy ké-