Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1959)

Hegyi Imre: A gajai malmok csuvározásához

keretek közé szorította gazdálkodásukat. A Gaja falvak közötti szakaszain azonban magános molnárok is bérelhettek malomhelyeket, ahol saját malmot építhettek. Szek a molnárok évi vízdijat - regálé

t fizettek az uraságnak azért a helyért, ahol malmuk állt és a folyó vizének a kihasználásáért. A malom épülete,felszerelése sajátjuk volt, emellett senki soha semmiféle ellenőrzést nem gyakorolt felettük, - gazdálkodásukban a legteljesebb szabadságot élvezték. Közöttük voltak olyanok, akik megelőzőleg községi malmokban voltak s ott szert tettek valamelyes megtakarított pénzre, amellyel megindulhattak, - de voltak olyanok is, akik előzőleg csak molnárlegí- nyök voltak valahol s takarékossággal, esetleg örököléssel, házasodással jutottak tőkéhez. Végül voltak, akik eredetileg nem Í3 voltak molnárok,^' hanem malmuk felépítése után molnárlegényt fogadtak s az végezte az őrlést. Mivel ezek a malmok már kívül estek a falvakon, őrölnivalóval nem voltak ugy ellátva,mint a községi malmok, viszont szabad gazdálkodási lehetőségeik voltak. Ezek lettek a csuvározó malmok. A tehetősebb molnárok kocsit, lovakat tartottak és kocsist fogadtak évi konvencióra vagy havi bérre azért, hogy faluról-falura járva összeszedjék az őrölnivalót a gazdáktól, akik egy-két zsák gabonával nem értek rá fél- vagy egész napot eltölteni a malomban. De olyan emberek is ilyen molnárnak adták gabonájukat, akiknek nem volt befogójuk. Ezeknek a molnároknak a kezük alól általában tisztább,jobb őrölés került ki, mint a községi malmokban lévő molnároktól.Ha nem jó lisztet vagy grízt,darát adtak, legközelebb már ugyanaz az őröltető megpróbálta másnak adni gabonáját. Minden csuvározó malomnak megvolt a maga faluja, esetleg két faluja, ahova járhatott gabonáért, bár ezt hatóság részéről semmiféle rendelkezés nem szabályozta. A gajai molnárok a Suri-dombvidék vízben szegény községeit járták, egészen a Bakony Kisalföld felé eső széléig. Sur, ícsteszér, Bakonyszombathely, Rede, Csatka, Sikátor, Aka, Nagyveleg, Csesznek, Bakony szentkirály, a sok puszta a különböző nagybirtokokon - mind a gajai csuvárosoknak adtak munkát. Az Észak-Magasbakony falvait - Zircet, Lókutai, Olaszfalut, Bakonybélt, Eplényt, Pénzesgyőrt - a kádártai sédi-molnárok járatták kocsijaikkal. A nagyesztergáriak, dudariak, csetényiek, szápáriak, csernyeiek, jásdiak, nánaiak, balinkaiak maguk vitték gabonájukat a falu alatti malmokba. Akinek befogója nem volt, az ezekben a községekben is csuvározónak adta gabona-