Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1959)

Erdős Kamill: Cigány-törvényszék (Románi-Kris)

A cigányok életét, cselekedeteit törvények /cigányul: Kris/ szabályozzák. Ezek a szokásjogon alapult törvények hajdanában igen szigorúak voltak, a megszegéslik súlyos büntetést vonhatott maga után.^ Miután az egyre erősödd hatósági üldözés a szigorúan zárt egy­ségű, tekintély alapon kormányzott nagylétszámú nomád törzseket arra kényszeritette, hogy egymástól elválva kisebb csoportokra oszoljanak, ezt a változást a törvények is megsinylették, betartásuk lanyhult. Mikor az előbb "tekintély alapon kormányzott" törzsekről Ír­tam, nem a mindenkori úgynevezett "cigányvajdák teljhatalmú jogkörére" gondoltam, mert szerintem ez nem létezett. A cigányközösségen belül, minden hatalom az öregek kezében összpontosult, s ezek a nagy életta­pasztalattal rendelkező öreg férfiak - élükön a legidősebbel - alkot ­ták a tulajdonképpeni törvényhozó testületet. A vajda csupán "végre­hajtó közeg" volt, ezenkívül - testi ereje, illetve szellemi képessé­gei folytán - összekötő kapocs, illetve megbízott szószóló a környező lakosság és /ha a szükség ugy kívánta/ a hatóságok felé. /Ezért is járt a vajda mindig rendesebb ruházatban, mint a többiek.^/ - Tehát a vajda: a cigánytörzsek - öregek által jelölt és nép választotta - "ce­remónia-mestere", illetve "nagykövete" volt. Hogy mire alapozom az előbb leírtakat? Sajnos az irodalomra nem igen támaszkodhattam, mert a különböző országbeli cigánykutatők egymással homlokegyenest ellenkező véleményeket hangoztatnak a "vajda­ság" kérdésében, bár abban mindannyian megegyeznek, hogy őt tartották & legfőbb hatalomnak. Wlislocki a következőket irja a Pallas Nagy Lexikona "Cigá­nyok" külön mellékletében: "...a vajda tisztje atyáról fiúra, vagy an­nak hiányában a legközelebbi férfirokonra száll". Ugyanő, könyvében már távoli rokonokat is megjelöl a vajdasági intézmény várományosa­ként, sőt - ha több igénylő is akadt, akkor egy süteménybe egy szem babot főztek, és aki megtalálta, az lett a vajda.* 0 /Tehát szélesült az a kör, amelyből vajdát választhattak./ A méltóság - családon belüli - örökségét Wlislocki gondolom Grellmanntól, az első cigány-szakte­kintélytől kölcsönözhette** és csak később, már saját tapasztalatai alapján tágított ezen. egyébként a cigány-nemzetségek mondhatni e­gyetlen "nagycsaládot" jelentettek; feltehetőleg, egy endogám törzsbe két exogám nemzetség tartozott./ Liebich szerint a vajdának joga van a házasságtörő asszony ar­cát borotvával megvágni, a házasságtörő férfinek pedig karját vagy

Next

/
Thumbnails
Contents