Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1959)

Nyárády Mihály: Fajtaváltozás a kéki juhtenyésztésben

tett. Saját részére egy terjedelmes nádiészát csinált, s ebhez két rudat rágott. A lészát a hosszabb élérel földre állította, s előre dütötte. Igy a két rúddal a két régén alátámasztotta. Az enyhelyet ekhó- nak mondta* Az eső, a szél és a naptűzés ellen megfelelő állásban egyaránt rédte magát relé. Az állatok számára az idegen legelőkön használt M-alakú gőré szárnyékokat készítgették. Vizes időjárás után azonban egy-egy csapat juh a rét egyik-másik részén kiütközött s szárazra került nádbokrok als

ó (déli) régéhez is hozzáállt. Abba esetleg bele is fészkelte magát. (Farkas akkor már, - mint tudjuk - nem járt ezen a tájékon.) A juhok betegségei a régi időbeliek voltak. Ezek megőrzésére és gyógyítására többnyire a régi eljárásokat és szereket használták. A fiatalabb nemzedék azonban már a patikai szereket is alkalmazta. Nagyobb baj esetén az állatorvosok segítségét sem mellőzte. Szükségképpen megemlítem itt azt, hogy az 1911. évi állatöszszeírás szerint a juhok száma léken 1.370 db. volt, s ez a viszonylagosan nagy szán két juhfajta közt oszlott meg. Az összeírást a községi elöljáróság végezte. Ennek ellenére sem volt az pontos. (Ezt nemcsak a juhászok adatai, hanem a magam tapasztalata alapján is elmondhatom. Valószínűnek látszik (s ez a jobbik eset!), hogy az elöljáróság egy cigájanyájat és néhány rackát tartó önálló (magatarti) juhászt kérdezett meg abban az ügyben. Aki abban a meggyőződésben adta ezt a hamis tájékoztatást, hogy az ő (és csakis az ő) juhainak a fajtái felől kérdezte meg. Ebben az esetben is csak a cigájáről beszélhetett úgy, mint továbbtenyésztett juhról. A rackájáról (grackájáról) pedig, mint bundaanyag nyerés céljából tartott állatról. Ugyanabban az évben a juhtartó nagy gazdák száma mindössze, kettő volt.Ezek egyike Tóth István özvegye

.a másik Csillag Ignác volt. Az elsőnek a juhtartása a halálával, a másiké a bérlete lejártával, az első világháború folyamán szűnt meg Az 1920-as évek végén néhány tagos birtokkal bíré gazda a feles juhtartásba is belefogott. (Ezek Nvárády Sándor

. Nvárádv Mihály. Szathmáry József és Nrárády István voltak.) Feles juhászaik a magatarti juhászok zavaros és zaklatott életét megunt emberek sorából kerültek ki.Ezek a juhaikat beadták tartásra az említett gazdák egyikéhez-másikához, maguk pedig egy-egy kommendes juhász béréért vállalták a saját juhuk (illetve volt saját juhuk)