Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1959)

Nyárády Mihály: Fajtaváltozás a kéki juhtenyésztésben

szert a fajtájára. A cigája bandája pehely szálakból állott. Szarvas rolt. A lába fekete. Magyar ás racka (gracka) nem rolt az első magátarti juhászok juhai közt. Annyi sem, amennyinek a bőréből egy juhász bunda kitelt volna. Debrecenben ugyanis ezek a juhászok már jutányosán hozzájuthattak egy-egy bundához. Ennek a zagyvalaknak (keveréknek) a vérét mégis igyekeztek közelebb vinni a merinéhoz. Ebből a célbői rendszerint birke ko sokat szereztek közéjük. Szarvasokat és szarvatlanokat.Ahogy módjuk vagy alkalmuk volt rá. A szarvasok jobban ütötték a többit az evés alkalmával. Ezért a szarvukat itt-ott le is fűrészelgették.A suta (szarvatlan) kosok után azonban sok minar bárány asett

. Ezért nem kedvelték. A suta kosokat akkoriban Polgárról veszegették. A maga t art i juhászoknak a juhok téli tartása okozta a legnagyobb gondot. Itt is első sorban az enyhely készítése. Míg a községben le nem telepedtek, egy-egy gazda rakodójában

, a szalmakazlak déli oldalán, a gazda fájából, karójából, és szalmájából építettek egy-egy ideiglenes aklot. A gazda ebbe szívesen beleegyezett, mert a juhok télen át felgyűlt trágyája neki visszamaradt. Amikor azonban a juhászok a községben aeggyöker

e sedtek (házas belsőséget vettek, s abba beleköltöztek), már állandóbb anyagból és állandóbb alakban a maguk udvarán építettek egy-egy aklot. Ezek az aklok, - akár a Csillag Sámuel - féle akol, - egyenesek és zártak voltak. Azért építették azokat így, mert a háttal északnak fekvő házaikat egy sorban igyekeztek elkészíteni, s ha nyitott lett volna az eléjük, a szél a por havat beléjük seperhette volna. A téli takarmány biztosítása sem kis feladat volt a juhászok számára. A juhokat télen át készből kellett tartaniok. A tengeri, burgonya, répa, széna, csutka (tengeriszár) voltak a leginkább számbavehető takarmányok. Ezekből a havas időkre legalább három hónapra valót be kellett szerezniök.Költségkímélés szempontjából rászánták hát magukat a káposztatorzsa-földek téli legeltetésre való kibórelésére. A magatarti juhászok nagyobb számban valő megjelenésekor a községben 2-300 kataszteri holdon termeltek már káposztát.E növény fejé nek a levágása után nagy mennyiségben maradt vissza a torzsája. S amennyiben a növény edzett volt, a torzsája sem könnyen semmisült meg, így alkalmas volt a téli legeltetésre. A gazdák nem is nagy bért kér-