Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1959)

Nyárády Mihály: Fajtaváltozás a kéki juhtenyésztésben

A juhász maga a hojtárnak,mint saját alkalmazottjának ugyanakkor 20 koronát, kosztot, kutyatartást (pulitartást), ruhamosást, ruhafoldozást és 20-30 juhtartást adott. (A kutya részérő egy étkezósro a juhász a saját ételéből egy tányér leTes és hozzá egy harapás (kis darab) kenyér járt.) A juhásznak és a bojtárjának egyaránt Demeter-nap (oktőbor 25) volt a szolgálatuk kezdő ideje. Tőth István juhászai a juhok betegségtől valő óvásánál és gyógyításánál a kor felfogása szerint jártak el: A juhok túlnőtt körmeit a hűvösön való fekvéstik közben levágták. Büdös sántaságnk esetébon a körmük közét vitriolos (kénsavas) tollal kenték. A szórférges területeket a legeltetésből kizárták. (A betegség posványos helyokon száraz időben lépett fel.) Ilyen esatben porrátört kékkő,

bfldöskó (kén) és konyhasó keverékkel igyekeztek a beteg állatot gyógyítani. (A kékkőből egy tengeriszem nagyságú részt a kés hegyére vettek. Kétszer annyi büdöskőhöz és egy evőkanál sóhoz keverték. Ez volt egy juh orvosságporciója.) A motosznál tiszta szeszt öntöttek a beteg juh orrába. Igy igyekeztek a férget megölni, s a juhval kitüszköltetni. Tüdő gyulladás esetében a juhot vízzel öntözték. A felfúvódástól különösen a burgonyagumó, a nedves lóhere és vadrepce etetése alkalmával féltették a juhokat. Ha egy-egy állat mégis felfúvódott volna.

a vakondoktú rás közepéből egy-egy kis földet lenyelettek vele. Ha ez nem használt volna, a szájukba zabola módján

, keresztben egy-egy egyenes fát tettek és kötöttek. A mételykór ellen még csak a mételygyanús helyek elkerülésével védekeztek. Erre esetleg a métely terjesztésével gyanúsított mételyfú alapján következtek. (A mételyfű nevet azonban hol egy apró levelű, - a mocsaras helyen elterülő - növénynek, hol pedig egy apró kákaféle növénynek adták. Az előbbinél a levelek alján, az utóbbinál pedig a csomós termés belsejében talált férgeket tartották a betegség okozójának.) Legtöbbször azonban a juhok tényleges mételykórja alapján eszméltek rá. A kerge ség ellen esetleg koponyalékeié s sel próbáltak védekezni. Ez azonban náluk csak 10 $6-ban sikerült. Igy a ker ge juhokat inkább kiselejtezték. A rühességet ákácfahamuből készített lúggal vegyített főzött kapadohány levével gyógyították. Ezt a szert a sebre ráöntötték, és a sebbe beledörzsölték. (A rühelésre használt folyadék erejét 2-3 kullancson próbálták ki. Ezekre rácseppentettők. Ha néhány szempillantás alatt elpusztultak, a gyógyszert jónak találták.) Egyesegyedül a kullancs volt az az élősködő, amely ellen nem védekez-