Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1959)

Nyárády Mihály: Fajtaváltozás a kéki juhtenyésztésben

hasút, pucos lábút, - a rackást, - és amelyik juh gyapjának az alja rolt piszkos. A juhról lekerülő gyapjút egyben (összefüggően) kellett lenyírni, s a kotroncos farokgyapjútói elválasztani. A gyapjút szóles és hosszú zsákokba rakták, i parasztnyírók valamennyien ügyesek voltak: Egy nap alatt harmincöt-negyven darab juhot lenyírtak, így azzal dicsekedhettek, hogy az egy napi munkájukkal nyolc kapásnapszámot megkerestek, s emellett jól ettek-ittak. Amelyik juhot az ollóval megvágták, annak a sebesült részét tejfeles rézgáliooldattal megkenték. Azzal gyógyították. A juhász kommendes juhárul lenyírt gyapjút természetesen külön zsákba rakták. Ha a bojtárnak is volt juha, annak a gyapjúját is elkülönítették. Nyírás végeztével a juhokat szurok és olaj vagy kindrusz és o^ laj keverékéből készített festékbe mártott vasbélyegzóvel megjegyezték. A gazda és a juhász bélyegzői a nevük kezdőbetűivel voltak ellátva. Az előbbi bélyegzőjét a juhok oldalára, az utóbbiét az állatok farára nyomták rá. A bojtár juhainál azonban megelégedtek egy beletlen góré (napraforgókéró) festékbe mártott kerek végének az állatok gerincére való nyomásával. A gazda juhszaporodás esetén is lebélyegeztette a juhait. A szolgálati év kezdetén pedig a juhállománya számát római számjegyekkel két összeillő rovásfára felvágta. Ezeket a fákat egy hasábalakúra faragott fűzfagallyból fűrészelte és hasította ki. Utána a rorásfákat lapjukkal összeillesztette, s a számokat azoknak az egyik oldalára úgy jegyezte (vágta) fel, hogy mindkét darabon átnyúljanak. A római számjegyekből csak a l-est, az V-öst és az l-est használta. Minden szám teljes értékű volt. Ha a juhok száma növekedett, a számokhoz új számokat írt. Ha apadt, a számok közül a feleslegeseket lefaragta. A rovásfák egyikét a gazda megtartotta, másikát a juhásznak kiadta. A gyapjút a kísvárdai vagy pedig a nyíregyházi kereskedők vették meg. A juhász Tóth Istvánnál az 1880-as évek végén -1890-es évek elején a következő bért kapta: 80 korona, 4 köböl búza, 12 köböl rozs, 50 lfter főzelék, 2 szekér gallyfa, szabad fűtő (avas nád vagy szalma) 400 négyszögöl kerti föld, 300 n.öl, dinnyeföld, 1.600 n.öl tengeriföld, egy darab lóra, egy tehénre és két kocára legelő, 30-40 juhra és szaporulatára tartás. (Az utóbbi juhszám nagyjából megfelelt a gazda juhai tíz százalékának.)