Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1959)
Katona Imre: Népi állatorvoslás Csongrádon III.
saik hasonlóságát országos viszonylatban kimutassuk. 1 juh gyógyítása a szarvasmarháéhoz állt legközelebb (emésztési zavarok, felfúvódás, tégy, köröm védelme és gyógyítása, lépfene kezelése stb), sok aindenben megegyezett a többi haszonállatéval (szemverés, elles, gyoaor és bélbetegségek, külső és belső élősdiek kezelése stb). Feltűnően hiányzott a táragyolás (a radiy Hellebori nigri alkalmazása), vissont a foggal valő heréié s Csongrádon is ismert volt. A népi gyógyászat csúcsteljesítményeit jelentette a himlő elleni oltás és a kerge barre (ovis ooenurotious) koponyájának meglékelő se (trepanatio). 2. Tenyészállatok, szaporítás. A tenyészállatokkal és a szaporítással kapcsolatos népi módszerek fejlettségét - többek között - as ide vonatkosé bő és gazdagom árnyalt szókincs antat ja* A tavaszi születésű növendékállat neve egy éves korig bárány (agnus), neme szerint jerkebárány (agna, nősténybárány), kosbárány (aries) vagy ürü (verrez, herélt). Egy éves kortél Összefoglaló név a tokju (annotions, éves juh nemre való tekintet nélkül), neme szerint tokanya (agna annotina), tokkof (aries anno ti nus) vagy tokttrfl ( rerrex annotinum). Ettől kesdre ivarérett: nyár utóján vagy Ősszel lehet szaporítani, ill. a tokflrüt hizlalóra fogai. A tényé ssbirkákat a juhászok válogatták ki. A tora t estai ka túakat kirére minden ierkét alkalmasnak tartottak tenyéaseélekra, bár nem mind űzették föl (catúlit, párzik). A kosokat két-három hónapos korukban selejtesték először; a bárány korában ki nem rágott (castrat, herél) hímek köst akadhatott csirakos (hinkfllenű, de gyenge ivar jellegű vagy hemaphrodita, kétirarú), esetleg fétökfl (kryptorchid, hererejtő), ezeket nen engedték usai (eoit, fades). Magkosna k (apaállat) as erőteljes testalkatú, széles homlokú, nagy és pödrött , sodrott ragy csarart szarvú egyedeket hagyták meg kb. öt-hat éres korukig. A juhok tömeges ttzekedéie (catulitio, ivarzás) és ellése (partus, szülés) a legeltetéshez kapcsolódva évenkint meghatározott időpontokban ismétlődött: általában nyár végétől tél elejéig tartott, Dömötör (okt.26) táján tetősődött. Mivel a veahesség időtartama Öt hónap a háránvozás (partus, szülés) karácsonytól március régéig Is elhúzódhat ott. A juhászok az egyidejűség kedvéért szabályosélag avatkoztak be. A fölttsetés módja és ideje attól függött, mikorra akartak elletni, ill.
