Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1959)
Czug Dezső: Faluzó és vásározó fazekasok Magyarszombatfán és környékén
nom geroncsiér vnót, valamiké minden vásáron ott vuét» , Simon Sándor, lönye Ferenc, Gál Sándor. Magyarszombatfán: Tóth György, Tóth János, Tóth Laj os, Somogyi (azelőtt Zsohár) József, Zsohár János, Zsohár Ferenc. A vásározó fazekasok igényesebbek voltak az agyag megválasztásánál is. Pl. Antal József Telemer egykori leghíresebb fazekasa egyáltalán nem használta a veleméri agyagot, sőt a többi veleméri fazekasok sem, hanem Magyarázombatfáról azt hordatták, mert itt volt a legjobb minőségű agyag. Antal József számára Gaál János szokott agyagot ásni Cseke József (hence) bányaterületén, az nrtelek fölött.Ez volt, s kétségkívül ma is ez az eddig föltárt agyagok közül a legjobb minőségű, csak most már 7-8 méter mélyen van. Ezeket Tass József (kakas),veleméri fazekas beszélte el, akinek a- apja is fazekas volt. Ugyancsak 6 mondta azt, hogy a fazekakra kívül leginkább a zöld éa barna mázat használták, ami egyébként a gyűjtött darabokon ÍB látszik, belül pedig a vasporos mázolt használták, aminek sárga színe volt.Ugyanúgy költaéget és fáradságot nem kíméltek az öntő és festő anyagok beszerzésére. Taaa József (kakas) szerint a mázhoz követ, meg piros földet kocsin hordták Sümegről, Bicsak Pál közli, hogy a fehér földet Csákberényből hozatták ide, a mázban a színtelen vagy pala , a vasporos sárga, rézpo ros zöld és a barna mázat használták. Malasics Pál elmondja,hogy a kovácsoktól szerzett vashamu helyett használt vaskövet is,ami nem egyébb erősen vasoxid tartalmú és a közaég határában található terméskőnél. Búaabbak a dlazítések is, a pemzlivsl készített díszítések már leveleket, ágakat, virágos díszítéseket öltenek, és ezeken az edényeken honosodik meg a század elején a gnrgnla-diszitás is. Változatosabbak a formák, bővül a választék, a Somogyra ia szállított egyszerű mázatlan virágcserepek helyett itt fmttatnkarikával dÍ8ZÍtett zöld mázas, valamint aljával egybeépített talpas virágcserepeket találnnk. Helyet foglal az edények között, melyeknek többsége most már nem a fazékféleség, hanem a bögre , vagy pohár , a tál, tányér , kuglinksütü , vagy hnppsütü . lábos , a vajrázn , meg a bokrács is. Ez utóbbiból ugyan a somogyi hegyvidékre illetve borvidékre is szállítottak külön megrendelésre. A mázatlan edény a vásárokon kevés, oda főképp mázas edényt vittek. Természetes az őszÍ8zezonban a vásárokon is nagy volt a keletje a zsíros, savanyítós edényeknek, azonban itt ezek is nagyobbrészt mázasak voltak. Malasics Pálnál Veleméren találtunk pl. egy tálat, melyet 19o219o4 körül készített, ennek nemcsak a belseje, hanem a külső oldala is
