Kovács Ágnes: Néprajzi Közlemények 3. évfolyam, 3. szám - Magyar állatmesék típusmutatója (Budapest, 1958)

Bevezető

Tesebb eltéréssel ugyan, de nagy vonásokban azonos képet adnak. Egysejtű állatmeséinknél ez az eljárás nem okozott különösebb nehézséget, mivel a változatok általában nem mutattak nagy eltérést egymástól. Itt a tipusvázlat a gyakorlatban azonos több szöveg közös tartalmi kivonatával, vagy amennyiben egyetlen változat nélkül állá invariáns áll rendelkezésre, az egyetlen változat kivonatát adjuk tipusvázlat gyanánt. Ennél a kategóriánál nem a tipusalkotás problémája okozott nehézséget, hanem a népi-irodalmi határ megvonása. Ez az állatmesének az a formája, melyet ezópi mesének ismer köztudatunk 400 esztendeje, s ahol az irodalmi források és a szájhagyomány egymásrahatása valameny nyi más állatmesefajtánál nagyobb. Miután szájhagyományunk valódi tartalmát nem ismerjük, felvettünk olyan tipusokat is, melyeknek irodalmi eredete kétségtelen, s egyetlen változatuk a Dugonics vagy a Ballagiféle szólásgyüjteményból való, abból a feltevésből kiindulva, hogy ezek a tipusok /Az egér és az oroszlán, A béka és az ökör, A tücsök és a hangya, stb./ a szájhagyományban is élhetnek. Felmerült az a gondolat is, hogy vájjon bemutassunk-e olyan tipusokat, mint "A róka és a holló", vagy "A róka és a gólya /daru/ egymásnál vendégségben", melyekről szintén feltételezhető, hogy népi változatuk is van. E típusoknak azonban csak iskolai olvasókönyvekben, vagy latin nyelvgyakorlatokban találtuk kinyomtatott változatát, s igy a tipusok bemutatásától eltekintettünk. Amennyiben bebizonyosodik a gyűjtés során, hogy ezek is részét képezik az élő szájhagyománynak, utólag megkapják természetes helyüket a katalógusban. Ellenkező esetben a Magyar Népmesekatalógusban nem kaphatnak helyet, mert hisz ott nyilvánvalóan nem kerülnek bemutatásra olyan állatmesetipusok, melyeknek mindössze egyetlen, az irodalomhoz nagyon közelálló változata van. Az óeurópai szájhagyományban gyökerező állatmesék általában többsejtűek vagy mesefüzért, ciklust alkotnak. Ezek tipusvázlatát a mesekatalogizálásban bevett módszer szerint epikai egységekre tagoljuk. Ezeket a kis szerkezeti egységeket, melyek a mesén belül valósággal önálló életet élnek, s az állatmesében elég lazán illeszkednek egymás mellé,"jelenet

H-nek nevezzük, s az A B C egymást követő nagy betűivel jelöljük. A jelenetalternativákat az A B C nagy betűihez fűzött indexszámokkal érzékeltetjük /A , A^, stb./ Ha egy jelenet más szereplőkkel ugyanazon a szövegen belül megismétlődik, ezt a betűk jobb alsó sarkában elhelyezett számok jelzik /A^, Ag, stb./ A jeleneten belül három-