Némethy Endre , Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1957)

Hegyi Imre: Erdei fakitermelés Bakonycsernyén

Je

gyzetek 1. / Id. Kozma József adatközlőm. 2. / Id. Kozma József adatközlőm. 3. / Ács Ferenc adatközlőm. 4. / Ifj. Kadlecsik János adatközlő. 5. / Ifj. Kadlecsik János adatközlő. 6. / Id. Hegyi István adatközlő. 7. / "A bárdos erdőnem 1214-ben /I.k.l7.sz./ fordul először elő mint a közös erdő általános elnevezése, mert igen soká a bárd Aatinul dolabrum/ volt az a mértékegység, amelyhez a község minden tagjának egyenlő erdőilletményét szabták. Akkora területet értettek t.i. alatta, amennyit egy ember egy bárddal egy nap alatt kivághatott, s az olyan részt bárd-utjának /latinul is via cult elli et securis/ később bárd-aljának nevezték". /Tagányi Károly:Magyar Erdészeti Oklevéltár I. Budapest, 1896. XIII p./ 8. / "Mivel pedig a régi magyar nyelv a sorshúzást "nyilvonás"-nak "nyil-vetés"-nek nevezi - bizonyosan azért, mert annál kezdetben a nyílvessző szerepelt - magát a kisorsolt részt is "nyil"-nak "nyilas-nak, az erdőnél "erdőnyil"-nak, az osztást "nyilas osztásinak hivták". /Tagányi Károly: i.m. 71 p./ 9. / Id. Farkas János adatközlő. 10. / Bales Pál adatközlő. 11. / A fa bevágásának, behakkolásának: halok, halk, háík, hajók,hajik, hâk, hakk, hókká, huókka, hókká szavakkal való kifejezése országszerte elterjedt jelensége a magyar nyelvnek. Sorra veszi a rokon finnugor-nyelvek hasonló jelentésű kifejezéseit s arra a kétségtelennek látszó eredményre jut, hogy hakk, halk, hakkal, halk kifejezésünk szorosan kapcsolódik a nyelvészeti paleontológia által bebizonyitott erdőlakő, finnugorkori szókincsünkhöz, melyhez a: kés, ár, szalu, szeg, nyárs, tőr, fenni, köszörülni, fúrni,faragni, vágni, nyesni, vésni, szúrni, róni szavaink is tartoznak. A hajk, halk, hakk szavunk alapnyelvből! jelentése is már ,fába való bevágásra* vonatkozott. Jelenthetett még ,rést* , .repedést* , ,hasadékot* is. Megjegyzi Horváth Károly, hogy "az 1-hangot tartalmazók /t.i. kifejezésformák/ őrizték meg az eredetibb állapotot", - de rögtön hozzá teszi azt is, hogy "a dunántúli nyelvjárásokra jellemző "al>£>ó>uó hangfejlődéssel /Horger,MNyj.4o./ kifogástalanul megmagyarázhatók" az 1-nélküli alakok./Horváth Ká-