Némethy Endre , Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1957)

Szabó Mátyás: A Körös és Berettyó alsófolyása vidékének rétgazdálkodása

hanem annyi, amennyivel a birka szája lesz tele. Mutatja a kaszáló nagyobb értékét /lores: i. m. 123/. 119. / Falusi Gazda. 1859. 173. 120. / Juta, Csongrád m. M.I.Gy. 71. 145. 121. / Ss a módszer már régóta gyakorlat lehet a parasztgazdaságokban, már a mult század elejéről emlegetik /Kiss B.: 1. m. 41./. 122. / Észak felé haladva a szavak jelentéstartalma változik, a FelsőTisza mentén a "takarás" osak a szénakészitésre vonatkozik. 123. / Tanulságosan mutatja egy kis példa,hogy milyen nagy zavarok állhatnak elő a különböző jelentéstartslmu szavak használatában, à Gyoma melletti Kőszigeti Állami Gazdaság különböző helyről való munkásai sokat vitatkoztak erről munka közben: a normáskönyvben szerepelt a rudas, petrence, kupac stb., mindenki mást értett a kifejezéseken. 124. / A szénakötelet mindig harmaton kell sodorni a vonult szénából. Ha napközben sodorják, akkor már előző nap, vagy reggel rakott vontató belsejéből vesznek "vonultabb" szénát a kötélkész

ltéshez. Kézzel és kallantyuval lehet kötelet csavarni. Készei nehezebb, különösen annak, aki adogatja a szénát. Sodorni csak ketten lehet: egyik csavarja, másik adogatja. Az ártéri szénából egy ember is tud csavarni. 125*/ Sok helyen csak másnap kötik le a vontatókat: korán reggel tetejeznek és kötnek. Bzt inkább olyan helyen teszik, ahol a vontató sokáig marad kinn a kaszálón és gondosan kell lekötni. Ha egy éjszaka ülepszik a vontató, akkor jobban fog rajta a kötés. 126. / Hasonló nedves kaszálókról, ahol a kihordás az ittenivel megegyezik, ismeretes egy speciális szállítóeszköz: két egymás mellé kötött rud, melyet a szénaaunkás huz maga után. 127. / A mosonmegyei németek nagyban foglalkoztak a szénakészitéssel 8 hansági mocsári kaszálókon. Egy német népi ének éppen a szénakihordás nehézségeit énekelte meg /Kögl J. Szeverin: A mosonmegyei német kéziratos őnekeskönyvek. Sopron, 1941. 76/. 128. / A hansági szénamunka egyik régi eszköze egy hótalpszerü láb volt, melyet kaszáláskor és gyűjtéskor kötöttek a lábukra a munkások, hogy ne süllyedjenek az ingoványba /Kövér F.: A Hanság földrajza. Föld és Ember, 1931. 79./. 129. / Gazdasági Lapok. 1857. II. 252. 130. / Morvay Péter az Ecsedi-lápon történő szénamunkáról ir. Itt, ha felemelte a viz a boglyákat, lóháton közelitették meg és vontat-