Némethy Endre , Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1957)
Szabó Mátyás: A Körös és Berettyó alsófolyása vidékének rétgazdálkodása
azonban azt is számításba kall Tanai, hogy átlagos füternés esetén a terület bőrén el ran látra takarmánnyal. Ezért nem rolt szükséges póttakarmányok beszerzése. Takarmánypazarlásról riszont táróiról sem lehet beszélni. Hág a régi időben is megállt s legtöbb kocsi az uton, ha egy marék szénát látott elhűllatra az uton. Teleltetés Még az utóbbi értizedekben is a nagyjószág - leginkább a gulya - a hó leeséséig a legelőn tartotta el magát. A számára biztosított takarmányhoz csak a legrégsŐ esetben nyúltak. Azt tartották a gazdák, hogy az akolban a szük takarmány mellett ugy is leromlik a jószág. A legelő kihasználására azért ran szükség, mert nem lehet tudni, hogy a köretkező taraszra mikor lesz mező, kitart-e a takarmány addig. Uradalmakban a legutóbbi időkig általános rolt az ilyen teleltetés. ílagyráthy a ÏYIII. század régén arról ir, hogy a lorakat is ugy teleltetik, mint a marhákat. 189 A határ sohasem tudta a jósságot egész érben kitartani, ha a nádasban teleltek relé, akkor is kellett takarmányozni, különben taraszra emelgetós lett a marha, nem tudott magától felállni. Ha a szigetekre hajtották be, 19 ° ahorá ér közben sohasem lehetett bemenni a jószággal,ott a nyáron át kaszált szénát etették fel. Eleinte kedrére szénázhatott benn a marha, de később még ennél a takarmánynál is szabályos etetést kellett tartani. 191 ^ nyájak ugyanigy a rétben teleltek, de rolt olyan nyáj is, amelyik állandóan a rétben élt, ezeket inkább szaporulatukért tartották. 192 A telelő jószág számára a takarmányt a szénáskertek védték, ezekből viszik az etetnivalót az akolba, ahol a nyáj, vagy a nagyjőszág az egész telet kihúzza. Debrecenben az öreg pásztorok emlékezete szerint tövisből, sásból rakott köralaku építmény volt az akol, amit kissé befelé döntött faoszlopok tartottak. 195 Hivták ezt gazól-nak is. 194 A takarmányt a messzebb fekvő etetőkre szekéren, taligán, szánon hordták. Debrecen környékén ezek mind speciális szénahordó eszközök voltak. 195 Hideg időben többet, enyhébb időben kevesebbet kapott a telelő marha. A takarmányszállitás Is nagy gondot okozott télen, a nagy pusz- tos időben. Ha nagy volt a hó, a takarmányt nem lehetett megközeliteni. Ezért előbb utat kellett vágni a hóban. 196 A teleltetés addig tart, mig meg nem indul a mező, a tavaszi meleg esők ki nem csalják a füvet. Az akolban és a karámban tartott marha erre az időre már a szabadba vágyik; nyugtalan, egészen leromlik. A nagyar marhának mindez nem ártott, telelé3 után hamar összeszedte magát. 19 ' Ha minden kötél
