Némethy Endre , Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1957)

Szabó Mátyás: A Körös és Berettyó alsófolyása vidékének rétgazdálkodása

parasztgazdaságnál is, nagy hirük Tolt. Mindig több volt a bérük, misât a többi napszámosnak. A fiatal parasztgazdák között virtus is volt a jó boglya rakása. At voit a jő boglyarakó, aki olyan körteszárura rakta a magáét, hogy a dereka kétszer olyan széles volt, mint az alja. Mások meg olyat raktak, mint egy keskenyebb TégéTel a földre állitott tojás-. Tárolás építményekbe A kutatott területen - és általában alföldszerte - a szálastakarmány túlnyomó részét nem teszik fedél alá, annak legalább 9o százaléka a szabadban marad a lekaszálástól a feletetés napjáig. Az Alföldön az építkezésnek anyagi akadályai Tannak: az itt-ott feltűnő pajta, csűr építéséhez hiányzik a szükséges faanyag. Egy-egy gazda hatalmas takarmánykészletét nem is lehetne építmény alá tenni. A tető alatti tárolásnak nagyobb része egyenlő a padláson tárolással. A tüzrendészsti tilalmak mellett többnyire azért kerül a takarmány a padlásra, mert nincs hely az udTarban. Néhány tanyai gazda is tárol a padláson, de csak akkor, ha a takarmányoskertje messze esik az istállótól és télen naponként kell friss takarmányt behozni. Ezek a gazdák kéthetenként megrakják a padlást és onnan etetnek. A Tárosban nem is annyira a parasztgazdák szokták igy tárolni takarmányukat, hanem az iparosok, tisztviselők és egyéb nem földmunkáTal foglalkozók, kik egy pár lovat, Tagy egy-két tehenet tartanak igy és nea akarják, hogy ugy nézzen ki a házuk tája, mint a parasztoké. Ugyanigy a padláson tároltak legtöbbször a fuvarosok és a kocsmárosok is. A tárgyalt időben még nem terjedtek el a szénaépitmények: pajtát, csűrt nem használnak a vidéken, az abora teljesen ismeretlen. A széna megóvásának szükségessége először az Alföld peremterületén kezd megmutatkozni, ahol a csapadék-viszonyok siettették, az erdőterületek pedig aegkönnyitették az építmények elterjedését. Az 191o-es években Ványán még nem találkozunk vele, de Szeghalmon már megtaláljuk. Az 191o-es években Biharkereszturon elterjed a szénásszin, de már nagy a jelentősége a századforduló körül is, mikor divatbajött a zöld ugar: csűrt, szint kezdenek épiteni elsősorban a répa megóvására.

182 Az uradalmi szénatárolási gyakorlat is nagy hatással lehetett a parasztgazdaságokra. Az uradalmak ugyanis nem alkalmazkodtak minden esetben anynyira a természeti feltételekhez, mint a paraszti gazdaságok és legalább is a széna tárolás módját tekintve több ~ addig nem ismert - tá-