Némethy Endre , Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1957)

Szabó Mátyás: A Körös és Berettyó alsófolyása vidékének rétgazdálkodása

védeni kellett. Legegyszerűbb védekezés a kazlak körülkerítése volt olyan mély árokkal, amelytől a jószág nem tudta megközelíteni. Az ilyen árkolás a védelem mellett egy másik célt is szolgált: a nagy esőzések és a téli csapadék olvadása idején a boglyák, kazlak tövére nem folyt a vis, hanem elvezették ezek az árkok. Âz árkokat gyakran meg is töviseitek, hogy hathatósabban betöltsék védelmi szerepüket.

15

^ Hajdúböszörményben a nádkupokat is ugy védték a kóborló jószágtól, hogy aklot emeltek körülötte.

160 Ha az ilyen körülárkoláa nem történhetett meg, a szénában könnyen kár esett; nemcsak abból, hogy a takarmányt a jószág megdézsmálta, hanem abból is, hogy s kártevő állatot a kárvallott agyonütötte. 1 Az árkon egy kaput is kellett hagyni, hogy hordáskor a kocsi a kazal mellé tudjon állni.162 Az ilyen bejáratot rendszerint gerendából készítették. A Kiskunságban az ilyen kertet pedig árkusakolnak nevezték.

165 Az elhagyott rakodók árkait köteles volt mindenki később betemetni, nehogy valamilyen arra kóborló jószág belevesszen. Pethe Ferenc jól ismerte az Alföldről ezt a tárolási módot; megrój ja az olyan gazdákat, akik a kaszálón kinnhagyják a takarmányt. "Magyarországon a szerentse és a széna maga az, a'kik at szénának gondját viselik".

164 Magát s kazal é s a boglyarakás szokását becsülendőnek tartja, de azt a káros szokást, mikor a szénát a kaszáló nagy ártalmára tavaszig kinn hagyják "az olyan tsintalan tolvajok prédájára, a'kik e szénalopásokat az Alföldön inkább tsalfaságnak tartják, mint tolvajságnak".

15 Ezek mellett "n^gy részt megétetik a juhászok és a* más pásztorok, 's lopva elhuzogatják az utazók".

166 A városban, vagy a községben lakó gazdák, kik földjüket bentről munkálják, tanyájuk nincs, terményüket legtöbbször az udvaron próbálják elhelyezni, mivel a sürün beépitett helységben külön szénáskert építésére nincs lehetőség. Aki igy kénytelen megoldani terményei tárolását, annak nagyon kellett vigyáznia, hogy a lakóház közelében elhelyezett gyúlékony anyag tüzet ne fogjon. Sok tűzvésznek lett okozója a ház mellett elhelyezett takarmány. Ezért tiltották a legtöbb helyen a városban való tárolást. Igy pl. tiltották Kecskeméten,

16

' as egész XVIII. század folyamán. A komáromi tüzrendtartás előirja, hogy a marhatartó gazdák, kik szalma és szénakazlakat kénytelenek rakni a házuk mellett, ne a kerités mellé rakodjanak, hanem az udvar közepére, hogy a gyújtogatok ne férjenek könnyen hozzá. Még arra is felhivja a gazdák figyelmét, hogy ne engedjék cselédeiket lámpással és gyertyával az istállóba és a széna köré. Debrecenben a legtöbb tűzvészt a takarmány meggvulladása okozta, ezért a tanács elrendeli, hoev s szénát és szál-