Némethy Endre , Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1957)
Szabó Mátyás: A Körös és Berettyó alsófolyása vidékének rétgazdálkodása
szerre hároa rendből is rakodtak. A hordáshoz hársa ember is kellett: kettő oldalt rakta, egy meg hátul azt a rendet, amelyiken a szán járt. Igy sokkal könnyebben és gyorsabban ment a munka. A szánt is épp ugy megrakták, mint a szekeret, még szarraltak is rajta. Olyan szánt használtak ilyenkor, mint télen a havon. 12 ^ /Ezt a szánnal való munkát alkalmazták a mezőtúriak is az ártéri kaszálókon. Itt ugyan száraz szigeti kaszálók voltak, de nea lehetett bejárni kocsival, mert az a rész körül volt véve ártérrel./ Zsoabékos kaszálókon nem használnak különleges szerszámokat: kivétel az a néhány villatipus, amit csak a réti széna gyűjtésekor alkalmaznak. 128 Röviden emiitjük meg a hullámtereken való szénagyüjtés módját. A Körös és Berettyó partján sok szénát kaszáltak, különösen Szeghalmon. Azért volt itt érdemes kaszálni, mert egyrészről könnyű volt elszállítani és bőven termett, ha szénája nem is volt olyan értékes, mint a szikes kaszálók szénája. Ilyen helyen kaszáltak másodszor is: a csorda számára a hullámteret ritkán szabadították fel. Itt nem egyforma a gyűjtés menete; mindenki ugy dolgozik rajta, ahogyan azt a körülmények meghatározzák. A rendekből kb. egy rudas nagyságú, vagy ennél nagyobb csomókat raknak a part oldalába. Kisebb, vagy nagyobb csomókat nem érdemes rakni, mert innen hamar elszállítják a szénát. Ezeket a csomókat gondosan rakják és jobban lekötik, mint a száraz kaszálók rudasát. Lekötése előtt két ember a tetején átvetett villával leszorítja a csomót. Az ártereken a széna minden évben veszélyben forog: a tavaszi "zöld árja" éppen a szénára volt a legveszélyesebb. Hordás idején a csőszök figyelmeztették a gazdákat és ha a viz emelkedett, azonnal hordani kellett. Ilyenkor a gazdák saját igájukkal, kölcsönkért igával, sőt fuvarosokkal is hordattak. Az összesegités ilyenkor általános volt, néha nem is kellett szólni senkinek, aki ráért ment és hordott. Az ilyen összefogás mindenütt ismert, ahol az ártéri kaszálón a tavaszi áradás idején veszélyben van a széna. 12 ^ Sokszor azonban csak azt nézhették, hogyan emeli és viszi a viz a boglyákat. A szeghalmi szénát egész Gyoméig levitte a Körös; a gyomaiak fogták ki, de ennek nem volt már semmi értéke. Ha renden érte a viz a szénát, akkor meg derékig vizben állva hányták ki a partra. 150 Utoljára emiitjük meg a tájra legjellemzőbb kaszálófélén való munkát, melyekre vonatkozólag az emlékanyagból már nagyon kevés értesítést kapunk. At'fezigeti kaszálókról van szó, ahol nea volt érdemes mindig dolgozni, mert nehéz volt a kihordás. Ha érdemesnek bizonyult,
