Némethy Endre , Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1957)

Nagy Dezső: A dobsinai "bulénerek" mondáiból

közelben egy kis forrás is, ahonnan vizet vett magának. Egyszer itt a forrásnál három tulipánt látott. Hazavitte. Otthon nagyon megörültek neki. Másnap megint kiment, de csak egy tulipán volt ott, de az aranyból, akkor elkezdett ott ásni és talált egy gazdag rézbányát. Hirsokkolni lett a neve a bányának. A két fia örökölte a bányát, gazdagok voltak, kezdődött a dinom-dánom. A fiuk megnősültek. Az egyik lengyel, a másik magyar kislányt vett feleségül,az egyik szőke volt a másik barna. Ment a dőzsölés, mert adta az ércet a bánya. Elhagyták még az istent is, mert azt találták ki, hogy feleséget cserélnek. Ment is ez egy darabig, de egyszeresek nem adott több ércet a bánya. A bányatörpék levitték az ércet a mélybe. A régi bányatérképen rajta van ennek a kimerült bányának a neve. A Samu rabló. Istenfélő nép lakott Dobsinán, de került közülük egy Samu nevű rabló is. ö aztán minden banditát összetoborzott a környékről, lengyel polyákot, tótot és mindenféle jött-mentet. A jégbarlang mögötti völgyecskében volt a tanyájuk. A kincseket pedig a jégbarlang egy bizonyos részében halmozták fel. Mikor osztozkodásra került a sor, a Samu nem akart osztozni. Hozott a Szepességből kőműveseket és elfalaztatta a kincseket, ugyanott voltak a puskaporos hordók is. A kőművesek szemét kiszúrta, hogy el ne árulhassák a kincs hollétét. Mikor újra az osztozkodásra került a sor,a Samu belelőtt a puskájával a lőporos hordóba és az felrobbant, akkor szakadt le a jégbarlang egy része. Ducsai szakadás néven ismeretes ez, ott vannak alatta a kincsek. A Marán-i üveRasszony. A Marán erdőrész Dobsinán. A török idején egy gazdag aggszüz a kincseit ide akarta rejteni. De mikor az utolsó kincseket is eldugta, egy kóbor török észrevette és leszúrta, a nála lévő pénzt elrabolta. Azóta az elrejtett kincseket őrzi a lelke. Ugy váltódik csak meg, ha egy önzetlen szűz megváltja. Ezért az arrajáró lányokat pénzzel dobálja meg, s igy akarja magához csalogatni őket a rejtekhelye felé. Azonban a pénzek kavicsokká váltak, ha méltatlan leány ment arrafelé és ezek futva menekülnek az Űvegszerü, átlátszó kísértettől. Gyermekkorunkban ezzel ijesztgettük egymást az erdőn: - Vigyázz! Jön az üvegasszony! A koldus-kutacska. /Pétler Brennel/ Egy gazdag bányatulajdonos a Fenyőerdőben levő bányáját falak-