Némethy Endre , Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1957)

E. Fehér Julianna: Adatok Bernecebaráti gyűjtögető és zsákmányoló gazdálkodásához

makk, A disznók kijártak ugyan az erdőre, kint ia makkoltattak, kint háláltak

, de e mellett igen nagy mennyiségű volt az is amit hazahoztak. Elsősorban saját állataiknak szedték, ezenkívül eladásra is, főleg az erdészetnek. ínséges, takarmányszük esztendőkben különösen jelentős volt a makk, sokan hizlaltak vele. Az erdészet is szedette ültetni, nem volt szabad mindig szedni, "de korán reggel meg este megkaptuk mi azt", ezedték ha tiltották is. Jól termő években egy-egy fa alól 2-3 zsákkal is szedtek, mikor van szedik most is. Szedik a cser, tölgy és bükkmakkot. A disznó legjobban szereti a tölgymakkot /Quercus robur/, bükkfamakkot /Fagus silvatica/, csak a bükkmakk az apró, szaporátlan a szedése, A cserfamakk /Querus cerria/ nagyobb, de keserűbb. A makk értéke a kukoricáéval vetekszik, sokan makkon hizlalták a disznót, különösen ha nem volt kukorica. Még zsirosabb tőle mint a kukoricától, "a vaddisznó is azon hizik, jó az". A fiatal malac hamar megunja, gyenge a foga, sokáig elcsámcsog vele. A bükkmakkot megszárították, ledarálták és ugy adták a marhának. Szedték eladásra is, az erdészet megvette ültetni. Ha olcsón vették odaadták a disznónak. Az erdészet napszámba is szedette. Most már kevesebbet szednek, több a kukorica. Disznóhizlalásra használták a vadkörtét ia. Fagyöngy /Loranthus europaeus/. A fagyöngy szintén állandóan használt takarmány, különösen inséges időkben. Cserfán, főleg tölgyfán élősködő kinövés a fagyöngy, levele teljesen más formájú mint az anyafáé. Tavasszal nő,bogyója őszre megsárgul, szára kocsonyás, torzsaszerü

.a fa törzsén, ág8in nő. Elsősorban disznónak szedik ágát, bogyóját. Rúddal verik le, vagy felmásznak a fára, zsákokban hozzák haza. A pásztorok is sokszor odaterelték a disznókat a fa alá és bottal verték le a fagyöngyöt. Különösen a szoptatós disznónak hoztak sokat, mert a fagyöngytől sok a teje. Mikor kevés a takarmány birkának, kecskének is hordták. Édes, "olyan mint a húsban a porcogó, nagyon szereti a disznó". Korábban használták légyfogónak is. A bogyót egy rossz lábasban megfőzték, nyúlik mint az enyv, rákenték egy papirra s ezt használták légyfogónak. Készítettek belőle lépet is, madárfogásra. Hurkot is bekentek vele, hogy az állat jobban beleragadjon. Falomb

. Kecskének ma is szedik a falombot, marhának, juhnak főleg inséges években. A marha csak az akácfa levelét eszi meg és gyenge bükkfába jtést,mást nem. Mikor kevés a takarmány, hoznak télire is, felrakják a padlásra,a gyenge hajtásnak a vesszőjét is megeszi az állat. A levelet zsákokba szedik s kettőt, hármat a hátukra kötnek egy kötéllel. Ha gallyal egvütt szedik, akkor vagy kötélbe vagy iszalagba /Cle-