Némethy Endre , Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1957)

Dorogi Márton: Gulyásozás

A gazda kívánja ülj le te goromba Gulje mellett nőttél ne légy oly goromba. Gulyás számadó: Enye te, hallja kend de s be nyalt kend Hogy kivel beazél tán nem is tudja kend. tie mondja kend nekem, hogy vagyok goromba Azért, hogy nem ülők a kend karszékjába. Nincs nékem időm a hosszas tanyázásra Vert ugy megéhezik a kegyed marhája. Gazduram felölti a sok cifraságot De nem hord alatta igazságot. Amellett lehetne oly jó betyár, Vint egy cifra szerszámba felöltözött szamár /kiesői az ajtón/ Hol vagy fiam Piata, gyere be már félek Magam vagyok idebe. /bojtár bejön/ Bojtár: Jó estét gazduram! Szép itt tanyázgatni, Kendtek ugyan ráérnek itt borozgatni. Nekem ám kenyeret kék adni, És szalonnát is ahhoz. Vert ha nem lecsépem gazduram legszebbik tehenét ótán meg....hattya teritőn a bőrét. Gazda : ugyan te hol jár benned ez a sok csere-csura Hogy vesztél volna a Koka Méri p....jába. Bojtár: Ha ugy van gazduram elmegyek én innét. De nem ia eszem meg többet s gulyája mellett a sárgadinnyét. Nem bánom én egye meg a kutya Vesszen oda annak apraja és nagyja. Gazda: Mégis belől vagy a küszöbömön? Mindjárt Polutóhoz küldöm a lelkedet. Hol vagytok potrók vigyétek pokolba Vesszen oda annak minden híre-hamva.