Némethy Endre , Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1957)

Babus Jolán: Kender és lenmunkák a beregmegyei Lónyán II. 2o2

munkája után. - Hátránya csupán az.hogy a szösz igen poros lesz a tornác feltört földjétől /s a tornác földjét soron kivül újra kell mázolni./ A lábbal tört szöszt nem rázzák ki, azon módon rakják el, hogy puhuljon a porában húzásig. Visszakötik kitába éa beteszik az ágy alá, vagy a kamarába /akinek van/. A sZöss puhitásának másik módja a törött nevü eszközzel való dörzsölés. Lónyán nem volt mindig törő; ujabbkeletü itt. Valószínűleg az Erdőkőz felől terjedt el, mert Lónyán eredetileg cask lábbal törtek és a Nyiren.jórészt ma is ugy törnek. - Ha nem akarták lábbal törni, szekérre rakták több asszony szöszét /ponyvába kötve külön-külön; mindenki tudta, hová tette a sajátját/ és elvitték Szörnyére,ahol volt törő, és Szalókára. Szernyáre még távolabbi falvakból ie vittek azöszt törni. Lónyán ma három ép törő van: lagylényám Vagy litvánnál ée Kertész Biró Istvánnál, Kislányán Kovács Andrásnál. Kislányán volt még egy törő, de az tőnkre ment; Nagylányán a fétyélő Danes József most készül egy törőt készíteni a saját családjának. - Ennyi törő egy faluban egész jelentős szám, he tekintetbe vesszük, hogy a környéken több falu ie jár egy helységbe törni és ahol van törő, ott egy van csak az egész faluban; legfeljebb kettő, de az ritka. A három meglevő törő közül Hagy Istvánéké a legrégibb. Története a következő: néhai ifj. Nagy Istvánné Szalókáról Lőnyára jött férjhez. Itt még törőeszköz nem volt; lányokat hivott szösztörőbe, de nem ment senki, mer ősem volt lánykorában senkinél törni Lónyán. Ezen elszomorodva kérte férjét, csináljon neki egy törőt, amilyent ő otthon Szalókán látott.- Akkoriban volt a Lónya és Mátyus közötti Mátyushomok tanyán a bérlő fonó-szövő feleségének egy törő je, amit egy másfalusi uradalmi kerékgyártó készített. Id. Nagy István a fia segítségével ennek a mintájára készitett egyet a menyének. Most már ifj. Nagy István önállóan is meg tudná csinálni, de nincs a mostani erdőben olyan vastag tölgyfa hozzá. Hogy milyen szokatlan dolog volt Lónyán a törő, /hiszen csak az asszonyok némelyike ismerte,aki Szörnyére járt/, mutatja az, hogy nemcsak a gyalogosjárókelők álltak meg Nagy Istvánék udvara előtt,hanem az utcán menő szekerüket is megállították a gazdák,