Némethy Endre , Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1957)

Babus Jolán: Kender és lenmunkák a beregmegyei Lónyán II. 2o2

Ha a szükséges időnél tovább ázik a kender, sokat iszik

. Ekkor aár nea csak a rostkBzötti anyagai indulnak bomlásnak, hanem a viz megtámadja magukat a rostokat is és kezdi szétmálasztani,vagy legalább is neggyengitl. Az ilyen kendert könnyű vágni, de gyenge voltánál fogva sok beleszakad a vágéba

, nagy halomban van a tllóalja a vágó alatt, kevés lesz s szösz, mert pazarlódik* - Kisebb hiba tehát, ha a kelleténél kevesebb ideig ázik a kender, mint ha túlságosan sokáig* As ásó kendert nem lehet vaktában kiszedni, találomra. Hogy aegtudják, mikor lehet kikőteni, mintát hoznak belőle /néhány szálat/; ez a látón

, A látót akkor hozzák, mikor az ázásl idő vége felé jár, tapasztalatuk szerint; pl. a virágosból 4-5 napos korában. - Megszárítják, vágón elvágják; ha jól vágódik, lehet kőteni, ha nem, hagyják aég. Annak a műveletnek, mellyel a kendert a vizből kiszedik ós letisztítják, kenderkőütés v. kikőütés a neve. A kenderkőtéshez is legalább két ember szükséges; csakis felnőttek. Ha a családban a gazdasszonynak nincs segítsége, fogad valakit. - A részes munkás, aki áztatta a kendert, ki is kőti. - A kikötés munkájára akkor kerül rá a sor, ha a látó jónak mutatkozott. Kenderkőtéshez ismét rossz ruhába öltöznek a vízparton; ősszel melegen. A pamacsből ilyenkor már csak a teteje látszik, a viz pedig lomos a leázott virágoktól, levelektől. Mindenek előtt megállapítjék a jelről /a kikötők/, hogy melyik az ő pamacsuk. Azután a középső karót kihúzzák, kapával lekaparják a kenderről a sarat éa az átázott szalmát;a kender tiszta. - A pamacsrudat az egyik végén megóudják /mindkét végét nem lehet kiszabadítani; mert kifordul és elúszik/. Az egyik végén levő karót kihuzzik és kidobják a partra. A megbontott végből a gazdasszony kivesz egy kévét, keresztben maga elé veszi /a kéve a víz felszínén marad, nem süllyed le/. Az asszony balkézzel fogja a kévét derekánál, ugy hogy a kéve hegye jobbfelé esik neki. Jobb keze óudalát többször végighúzza a kéve hegyén, kb. 50 cm-es darabon, hogy az elrothadt virágokat, leveleket lesodorja róla. - A magvas kender kimosásával nincs sok .baj, mert a mag kicséplésekor a magtokokat és a levelek nagy részét levitte a sulyok vagy bot. Annál inkább kell mosni a virágost! Miután a kéve hegyét kívülről letakarította az asszony,a virágos végét két kézre fogva széthúzza, balkézzel tartja, jobbjával pedig egy-egy kis csomó virágos