Némethy Endre , Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1957)
Hegyi Imre: Erdei fakitermelés Bakonycsernyén
aztán kivágták a fát. a határ aljára, az elülső" végétől kissé hátrább húzva berakják a megengedett száraz ággal. 2 ^ Régen, amikor csak a haszonfát. szerfát vagy épületfát vették kfe a fáből s a többi része határaikba rakva részesedésre ment;sokszor a kivágott fának legjavát,leghasználhatóbb részét is az ághatárba rakták. "Cs8k az vőt a fontos, hogy a ha tarákat egyformáro raktyuk, mer akkor mindenki belerakhatott a hatarábo annyi haszonfát, aaeanyít csak tuáett. jfceoér vót, hogy ki köllött várna termtnyi valami 12oo ürnétür elfát. De a favágék a Munkadíjba járó hatarakba belerakták a aek kaazenfát, lpületfát. Peáig a zerdíszet aszt oá mimd beleszámitetta a zelfábe. Iát mekümk összevissza lett valami etven öl haiápfámk. Iát miker a zerálazet át akarta tülünk vënnyi a fát, nem vót csak ez az 5e ¥1. Iivattak teamünket Királyszállásro a zirodáro. Mink mëg má tuttuk, hogy mi van, mer a királyszállási kocsisok megmonták nekünk. Nem mentünk el. akkor izentek, hogy a hatarainkat szeggyük szítt, aszta ami ölfánok való van benn, aszt munkájuk össze. Mink mëg nëm mentünk oda së, akkor má nëm köllött së píz, së fa, csak haggyanak bennünket! Akkor a zerdiszet másokká szíthányotta a hatarakat , a zölfánok valót kiszedette belülié, összevágottá, - ami szerszámnok való szíp fa vót benne, aszt mëg odatták a munkásoknak. No, azok osztán jól kiherítík a hatarakat !Nekünk nëm hattak mást, csak a leghegye-ágot". 2 ^ ma is emlegetik azt az időt, amikor még ha taras részesedés volt: "Rigebben jobb vót a ha taras riszesëdísné, mer aki ügyes vót - a maga határgyábo mindig tehetett bele kocsirudnak, járomféjnek valót vagy más haszonfát, ujant is, amit a zölfábo köllött vóna belevágnyi. Ity pár Ilyen darab fa többet írt, mind a zegísz határ. Mikor hazahorta ja zembër, annyi píszt kiárút belülié, mind amennyit keresett a vágásná egísz télen". ' Hogy mi mindenre alkalmas fát lehetett belerakni egy-egy ilyen határba , azt jellemzően megírja a kb.másfélszáz évvel ezelőtti állapotokra nézve Pethe Ferenc: "A lapas levelű, s egyszersmind kemény fáju dorongokból, erejekhez képest, holmi szekér- és kotsifák, s több e féle, kerülnek ki. Ezekből válik a legjobb tsapófa, borkortsolya, szekérrúd, vendégóldal, rakontza, mindenféle vastagabb karók, tzölöpök, és számtalan elő nem nevezhető ollyas eszközök, a mellyekhez fabélmegsértós nélkül való erős, SZÍVÓS dorongok szükségesek. A fenyődorongok pedig igen alkalmatosak lajtorjának, német- s horvát-vendégóldalnak, épületfedelet nádazni, apró állóknak, kollátnak, pakoló hengernek, toldott evezőnyélnek, a vékonya kutostornak, tsáklyanyélnek, s ki tudná még minek - a haszna ezer". 2 ^ Azonkívül ugyancsak ő mondja, hogy: "Bőven tapasztalljuk,
