Némethy Endre , Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1957)
Hegyi Imre: Erdei fakitermelés Bakonycsernyén
más tökéletesség megkívántatik benne;aert s fűrész után egészen kitetzik a foga fejére. Alkalmatos erre minden olyan egésséges, épületre való fa, amelynek, széjjel fürészelése után, elég ereje marad a darabokban is. A tölgy-, tser, szil-, körös és bikkfábél, s a többi épületnek valóból is, szokás négyszegeletü gerendákat és félhasábokat, épülethez fürészelni. Hajóhoz, legkedvesebb a tölgy és fenyő; létznek akármilyen fenyő; deszkának és pallónak, mindenféle jó tőke, a mely tiszta és egésséges".^ Az ilyen rönköket vagy épületfaanyagot az erdész ott helyben billeeezte; beleütötte a fa megfelelő számát, ahogy az átvevőkönyvben következett. Régen kis hordozható vastüzhelyet hordott magával az erdész, amelyben a megfelelő számducokat megtüzesítette s a számot ugy égette bele a rönk végébe; ma azonban fekete, sűrű festékbe mártja a hidegen üti fel a számot. A billeg§zí"snél számitja ki rögtön a köbtartalmat is, amit szintén beír a rönk sorszáma utén.Ha fiatal, vékonykérgü a fa, akkor a stanglit vagy mérőt egyszerűen ráhúzza a rönk derekára s úgy számitja ki, ha azonban öreg,vastagkérgtf a fa, akkor középen egy gyürüformájú szalagon lehántják a kérget s a tiszta faanyagot köbözik. A fa meggyürüzése még a rönk száradását is elősegíti. Az ilyen köbözésnél mindig tekintélyt szerez a társai előtt az, aki valamit is ért a számtanhoz. Vannak, akik csak úgy gyakorlatból tudják negsaccúnyi , megböcsűnyi , hogy kb. mennyi lehet a fa köbtartalma, ujabban azonban a számtan elemi iskolában való intenzivebb tanítása következtében sokan vannak, akik megközelítőleg pontosan meg tudják határozni a köbtartalmát, ha a számitás képletét nem is tudják fejből megmondani. A társadalmi nivellálódásnak éppen egy ilyenirányú fejlődésével állott elő az a helyzet, hogy ma már az erdésznek nincsen olyan tekintélye, mint a múltban volt. Ez kiérződik az öregeknek és a fiataloknak az erdészről alkotott véleménye különbségéből is. Ez a kiegyenlítődés azonban nem megy ma sem a fegyelem rovás ára, csupán az egymáshoz való közvetlenebb viszonyban nyilvánul meg. Az erdész ugyanúgy megköveteli ma is, mint ezelőtt 3o-4o évvel, hogy pl. a faminőségeket ne keverjék össze! Amikor a javafát , haszonfát , szerfát kiszedték - a maradékot méterbe vágják, osztályozás szerint. Pete Ferenc 1813-ban még igy osztályozta az ölfát: "A füzifát tehetjük 5 rangba, s annyiféle betsbe, a fa tagjaira tekintve, igy: Hasából, kérgesöl, törsököl, roseöl és aggöl". 14 Ma már egy kissé módosult ez az osztályozás, - a következő képpen:
