Némethy Endre , Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1957)

P. Jámbor Márta: Legényélet és legényavató szokás Halásziban

re ugyan nadrágban mentek, de ezen kivül gatyában jártak, derekukra piroa kendőt kötöttek. 1 legény már szabadon udvarolhatott a lányoknak,társaloghatott velük, ölelhette őket "nem tette senki szóvá". A komolyabb udvarlás a legényjáró napokon történt. Kedden,csütörtökön, szombaton és vasárnap, vagyis "húsevő napokon" Járt a legény a lányhoz. Télen este hét, nyá­ron pedig nvolc óra, azaz esti harangszó után illett elmenni a lányos házhoz. A legény vagy egvenesen hazulról ment a lányos házhoz,vagy pe­dig előbb betért a kocsmába egy pohár borra. "Az urangyalát a legény még elmondta az utcán és osak azután ment be 8 lányhoz." Ha a leány e­gyedül volt otthon, akkor is betessékelte a legényt. A legény miután helyet foglalt, kalapját a térdére tette és ha figyelmes volt vele szemben a lány, elvette a legénytől a kalapot, hogy az ágyra, vagy a fogaara tegye.Volt olyan hely, ahol megkínálták a legényt süteménnyel, borral, de csak módjával, mert hamar ráfogták a háziakra, hogy meg a­karják fogni a legényt. Mulatság alkalmával ellenben mindig meghívták a legényt vacsorára. Kilenc óráig maradhatott a legény a lánynál, ad­dig elbeszélgettek, azután a leány kikisérte a legényt és néha még egy óra hosszat is elbeszélgettek, "szórakoztak" a kiskapuban. Ez a szóra­kozás addig a határig mehetett, "mig a leány engedte a legényt". Ha az illendőséget meghaladó időn tul is kint maradt a leány a . legénnyel, akkor a szülők kikiáltottak a lányért: "Mari gyere be". Ha a legény egy legényjáró estén is elmaradt, következő alkalommal a leány már számon kérte, hogy hol járt, miért nem jött. Ha valakit nem fogadtak szívesen a lányos háznál, azt azzal hozták tudomására, hogy csak fél­vállról beszélgettek vele és a leány nem kisérte ki, amikor elment, vagy ha ki is kisérte, nem maradt kint vele, hanem mindjárt bement. Abban az esetben ha a tartózkodó magatartást a szülők kényszeritettók a lányra, a legény és leány "loppal találkoztak". A legényjáró estéken a legény mindig egyedül ment a leányos házhoz. A legnagyobb munkaidőben, aratás idején, nem igen járt el a legény a lányhoz. Ha a legények mulattak a kocsmában, beborozott ál­lapotban, bezörgettek a lányos ház ablakán, de ezt illetlen dolognak tartották. Esti találkozási alkalom volt még az is, mikor a leány a tejet vitte. Ilyenkor hosszabb időre nem illett megállni beszélgetni, nappal pedig legfeljebb csak néhány szót váltottak egymással, ha az utcán ta­lálkoztak.

Next

/
Thumbnails
Contents