Némethy Endre , Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1957)

P. Jámbor Márta: Legényélet és legényavató szokás Halásziban

loi fillért, kihajtottam." A fiúgyerek 9-lo eres korától már részt vesz a cukorrépa, burgonyaszedésben, kukoricafosztásban. Sürgős munkaidőben rábízzák a takarmány elkószitésót /répavágás stb./ az állatok etetéséhez. A közös legelő lekaszálása után minden háztól fiugyereket vagy leányt küldenek szénát gyűjteni. Tizenkét éves korában már vezeti a lovat kukoricatöltéskor, krumplitöltéskor. A vetőgép kisérését is rábízzák ennyi idős korában. A marhaőrzésen kivül már lovat is gondjaira biznak. A nehezebb mezőgazdasági munkában való részvétel természetesen a családi körülményektől is függ. Ha többen vannak testvérek, később kerül erre a sor. Ellenkező esetben már 13-14 éves legényke is megpróbálkozik a kaszálással. "Mikor 13-14 éves volt, kiment csalamádét kaszálni. Ezen tanult. Ezt legkönnyebb kaszálni. Aztán mikor ezt tudta hozni, elment zöld lucernáért, aztán mikor többször kaszált, kezdi a muhart." A fiu 14-15 éves korában figyeli meg a kasza kalapálásának módját. "Az apja rossz, öreg kaszát ad neki, azon tanul meg először." Ezután megtanulja a kasza fenését is. Az ilyen korú gyerek mint munkaerő, nem volt még teljesértókü és ha elszegődött, munkája fejében élelmet és ruhát kapott, egyéb fizetést nem. Az egykorú gyerekek tegezik egymást, a velük egyidős leányokat és idősebb testvéreiket, valamint a rokon lányokat, ha nincs köztük tulnagy korkülönbség. Szüleiket és az idősebbeket magázzák. Az iskolás gyerek kötelező köszönési módja mindenkor a Dicsértessék. Viseletben nem volt eltérés a legény és gyerek viselete között, legfeljebb abban, hogy a legény "legényesen" viselte ugyanazokat a ruhadarabokat. Bokrétát viszont nem tűzhetett a kalapja mellé, mert azt a legények kiverték belőle. Az iskolás gyerek halqttas ruhája már fekete ünneplő viselet, mint a legényeké. Gyász esetén a felnőttekkel megegyezően fejeződik ki öltözetén a gyász. A gyerekek önálló szokásgyakorlata meglehetősen tízük térre korlátozódik: karácsonyköszöntés, betlehemezés és Balázs-járás területére. A betlehemezés ebben az időszakban, tehát a századforduló táján kap rövid ideig szerepet a gyerekek szokásgyakorlatában a környező németség hatására. Néhány szokásban a gyerekek szokásgyakorlata teljesen megfelel a felnőttek azonos szokásának. Igy május l-re a gyerekek májusfát állítanak a tanitónak, de ebben elsősorban a nagyobbak vesznek részt, az ismétlő iskolások. Aprószentek napján csak a rokonokat látogatják korbácsolással. Húsvét hétfőn viszont az egész falut végigjárják locsolkodva, szemben a legényekkel, mint azt később látni fogjuk.