Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1957)
Kiss József: A robotvilág és az 1848-as szabadságharc a somogyi nép emlékezetében
nem tudja. Csak néhány adat mutat arra, hogy a senkit sem tisztelő fáma még Ko8suth legendáé alakjához is hozzáférkőzött. "A Kosut akkor mek8Zökött. Mikor minket Ferenc József megtámadott, mikor szőrűt a kapca, útnak yát" /17:14/. Egy aulyoaahh vád, jellemző, hogy az adatközlő tiltakozott a feljegyzés ellen: "Koautrú monták,hogy az ország pénzit íTitte, de eszt ne tessék ám fölimi, meg hogy a koronát is éVitteVV: 23/. - "Kosut éritte a sok mindönt,tizenkét szekér aranyat, hallottuk; hogy igaz-e, nem-e, nem láttuk ám!" AH:40/. Fogoly és bujdosó honvédek. "Hát akkor/t.i.Világosnál/ foglyok lettek. Alőadja, hogy tisztek és legénység együtt masíroztak a fogolymenetben és a tisztek igy beszéltek a legénységhez:/ Fiaim haggyátok meg az unokáknak, hogy Magyarország előbb-utóbb osztalék le8sz, mer Magyarországra minden nemzetnek a foga fáj, mer mink a világ közepibe lakunk. /Gyula határában pihenőt tartanak./ Apám is, mer ugy nyáron vót, Smönt vizé, látta, hogy szökni lehet. Szöktyek vagy maraggyak,kérdeszték a tisztektfí. Fiaim, ssÇktyetek! Kért eggy pógártú eggy rossz vellát meg gereblyét, mintha a me s őre ment róna gyfttteni. A zoroszok látták nálla a hómit,osztán elengették. Odaért a Tiszáhő, a hajós nem akarta áthozni, de a biró aszonta, hogy vigye átú, osztán nyóc nap nyóc éjjel bujdosott. Eggy erdőbe lefekütt nyugonni. Főkötőttok,hát ulyanennagy kigyő vőt mellette Aézzel mutatja/. Akkor attak neki a katonaruha helyett másik ruhát.De itthon se maradhatott. Zamárdiba vót cseléd három évig. Asztán kigyütt a generál- pardon , akkor Pécsre mönt, ott faggatták üket, hogy hol ha*tták a fölszerelést." A:l/. - "Világostú széjjel az egész, őis min vasember kitört. Mint szógagyerek szőgát, nem mert hazagyünni két évig ... öregapám bisztps hazalógott titokba, mer a zapám ezerayócszázötvenkettő január elsején azületett" A:2/. - "Két hétig szalattak az orosz előtt, sokat efoktak,őt is meg a Sándor Józaefet is. Írú vót szó, hogy amenynyi orosz elesik, annyi magyart innend elvisz a katonák közü/t.i. az orosz/. Ez a göllei Sándor József ugy diktats be a nevit,hogy Jón János Vóna kösség. Mikor az oroszok hajtották üket,sok ember Sszökött tülük. Eggy uradalmi kukoricás mellett mentek el, leüt fére szemetén! /a déd öregapjáról beszél/,mintha dógát végezné.Mire a kukorica közepire érhetett, csörtetés vót körösköru, sokan elszöktek, tele vót a kukoricás, emberrel. A Tiszán keresztül akartak gyünni, nem vót pénze.Mégis beüt.
