Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1957)

Vargyas Lajos: Francia párhuzam regösénekeinkhez

•ellett, hogy egy közismert ritusdallam száll alá a gyermekek közé. A gyermekek ugyanis csak ujabb időkben keverhetik saját dalaikat szertartásszerű szokásaink dallamanyagába, mióta ezeknek az előadása már rájuk maradt. Az erdélyi regösénekek korábbi - egysoros - formái viszont még felnőttektől származnak! Azért sem helyeselhetjük, hogy Kerényi épp ezt a két dallamot különiti el, illetve zárja ki az általános stilusbél, mert mindkettőnek szövege is leggazdagabb arhaikus részletekben, egyszersmind dallamaik is magában a dallam-törzsben őrzik a felugró kvintet, amit a többiek csak a külön refrénben. A francia dallammal való azonosság akkor látszik döntőnek, ha eltekintünk második sorától, mely másodlagosnak látszik, meggondolva, hogy a magyaroknak is, ahol van másik soruk, az kétségtelenül másodlagos. A jellegzetes első sor után a franciában egy eléggé sablonos, inkább csak lezárásul szolgáló második következik. Az ilyen befejezéB alakulhatott ki később is, mikor már a kvinten kihangzó befejezést nem érezték kielégítőnek az uralkodóvá váló hangnemi érzék alapján. /Sálunk ia később merül fel a csonkászóvegü, lezárt Bartha-adat a Sebestyén-Vikár gyűjtötte régi, "befejezetlen" alakok után./ A francia párhuzam erejét gyengítheti, hogy csak egyetlen adatra épül, nem olyan összefüggő atilusra, mint a magyarban. A többi francia ujesztendő-köszöntő ugyanis már vagy csak dur-hexakord dallam közeli hasonlóság nélkül, vagy még eltérőbb, moll- stb. dallam. Viszont nagyon nyomatékossá teszi, hogy nem akármilyen dallamról van szó, hanem éppen ujesztendő-köszöntőről, ugyanarról a szokásról, mint a mi regölésünk. Keve ÍB - Guillaneu, Guillannée, Guillanneuf » Aguille l*an neuf - éppen maga az újévet köszöntő refrén, mint nálunk. S nemcsak funkciójában található egyezés a magyar ós francia énekek közt, hanem számos szövegrészletben is. Az alábbi példák Joseph Canteloube: Anthologie dea chants populaires français, groupés et présentés par Pays ou Provinces. Paris, 1951. I-IV. müvéből valók, /de találhatunk ilyen szokásdalokat másutt is, pl. Ernest Gagnon: Chansons populaires du Canada recueillies et publiées avec annotations etc. par -. Québec, 19oo. p. 243, la guillannée/. Helykímélés céljából nem tördeljük verssorokba. II, 3o5» Chant de quête de la nouvelle année. Dana Les Areata nous som'entrés. Les guillonés sont arrivés. Gentil Bignsur! La guilloné il faut donner Aux compagnons! Que Dieu nous donne le bon soir. A vous et aussi a nous tous'... ^ue ííiau vous garde