Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1957)
Kiss József: A robotvilág és az 1848-as szabadságharc a somogyi nép emlékezetében
kukoricakonvenciója ia vőt. Akinek nem vőt felesége, az is mekkapta. Krumplifődet is, alighanem kevesebbet, ekkia kenderfődet,takarmánrépát harmadossan, nem vőt muszáj elfoganni,de ha jószága vót,persze köllött neki. Csikós, kanász is vót, külön a tinógula ,.a caorda , nálunk is meg a zuradalomba ia, mer takarmánt abbajazidőbe nem vetettek,szómát etettek télen; ma tinókat nem nevének fókán , hogy miné előbb pénzt kaphasson belüle. A csikós legêtette a lovakat, vót kanászszámadó , juhászszá- aadó is, de vót a szekeresbéresek között ia eggy eső ember ,meg a kapá sok után ia eggy parancsnok, ahol tiz-tizenöt ember eggyütt dógozott, ott mindig vót eggy parancsnok, megbízható ember. A gyalogbéres az nem dógozott jószággal, az csak kaszát^meg ide-odament,takarmánt készített, fát is vágott. Talán pár mérő gabonával kevesebbet kapott /t.i, a azekereabéreanél/, de későbben kâhetett" /IV:14/. "Csapó József az egresi pusztán vót gyalogbéres..."/V:15/. "Az édesapám a Fösteticsné vót cseléd, a lovait etette, hajtotta; konvenciót kapott, huszonöt mérő gabone? ©ßgy hőd kukoricafőd, féhód krumplifőd. Korábban kát mind a robotos, kocsit is le köllött mosni, lovakat vakarni, istállót ia rendbetartani. A cseléd között awót az első. Több kocsis is vót, vőt az intézőnek meg az iapánnak ia külön kocaiasa n /Vl:49/. "A zuraságnak saját magénak vőt juhásszá , csordássá , kanásaza , csikóssá .A zuraság kanássza, csordássá kapott konvenciót, mind a többi, a juhász is." Al:27/. "A juhászok azok urak vótak, az apámnak is vót öt-hatszáz darab birkája, a fele gyaptyu meg a bárány-szaporuság fele az uraké vót, fele meg a juhászé maratt; ára kapott tizenhét-tizennyóc mérő búzát, szénát, szómat meg a sót a birkának, meg a lakást az uraság atta. El is adhatta meg le is rakhatta a birkát, abba nem vót az uraságé egyse! /!/ Erdőbe, mezőbe ott legetek, az uraságé vót a legelő." /111:9/. "A cselédnek mindig csak parancsútak, ha el akart menni, mekköllött kérni a gazdát , az meg jelöntötte a zuraságnak" /VI:27/."A nagygazdaságoknak cseléggyel is vótak, de s cseléd olyan bánásmódba réazesűt, hogy a lekkevesebb szókülömbségér, ha a hajdúnak viaszafeleaűt, az a Joguk megvet a nemeseknek, hogy szekérre rakták és a határszélen lerakták, otthatták. Pedig nagyon gyermekes családok vótak abbajazidőbe" /IX:58/. Béreseken, kocsisok, pásztorokon kivül csőszökre és erdészekre is szükség volt."A csőszök urasági cselédek vótak.A mezőt járták, hogy ne legátessenek" /IV:13/. "A csősz a mezőre kijárt, az egész uradalmi mezőt vigyázta" /IV:14/. "Az erdő is a püspöké vót, de arra az erdős vigyázott, puskássan járt. Vót annak is füzetéBe, vethetett is, vótak
