Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1957)

TÖRTÉNETI ADATOK - NÉPI IRATOK - Molnár Balázs: Boszorkányperek Jászkunságból

Gulyás Andrásné, ugy tekergették,

s. facsargatták, annakuténna Nyuzóné ismét az nyakába rette, a. ugy ritte haza: Ad 2— az mostoha Leánya elégszer hivta az fatenat, hogy mennyen el véle az vendégségben, de nem mert elmenni, hanem egykor estve késén szép hold világ lévén ki hitta az fatenst az mostoha leánya, hogy nézné őket mit csinálnak, a* mint hogy kfs állott az ajtő éléiben, ós látta, hogy az Istállóbul ki, s. béjárkáltak feir Ruhában levők,de kik lehettenek? nem ismerte, hanem az Leánytul kérdette kicsodák lehetnek? kiket az Leány Martna Mihálynénak és Gulyás Andrásnénak mondott lenni 16. tanu. Szőke Györgyné Szabó Sára 45. ad l^S midőn Bugyik Mihály Gyermekecskejét meg rontották,az édes Annya vitte az fa

tenshe z, mint édess Annyához, rajta keseregvén, véle semmi jót nem tuttak tenni, hanem azon módon viasza vitték, el menvén véle az f

atensig, ottanis rajta szánakodván, s. siránkozván bé ment az Csikós Istvány Leánya az öreg Bugyikné reá támadván mondotta: meny el innét te lelkemterhe, mert nékünk holtig való gyászt hagyatok, meg mondád, hogy el rontják az Gyermeket, a. ugyan ugy lőn: kire az Leány azóllott: Hagyon békét énnékem kigyelmetek egy kicsint, bizony meg mondom ki cselekedte. Ad 2*2» nihil. 17. tanu. özv. Illés Istvánné Szatmári Mária 60. lSi Csikós István Lányátul hallotta, hogy az Bugyik Mihály Fiacskájára készülnek az Boszorkányok, hogy el viszik és meg rontják, ezt Bugyik Mihály menyétüliss hallotta, minek előtte az Gyermeket meg nem rontották. 2^ nihil. 18. tanu. Kovács Andrásné, Budai Anna 22. 1^5 Bugyik Mihály fiacskájának meg Rontását Csikós István Lányatul hallotta, és ugy beszéllik, mint a Többi TanuktHanea az maga Gyermekecske je hét Esztendőben járó férfi Gyermek az szemérem testére ugy kinba lévén semmiféle orvosok jót véle nem tehettek; egy alkalmatossággal az Csikós István Leánya oda ment, s mondotta nékie az fatens: Te Lány, tudnál te talán effelől a Gyermek felől valamit mondani, micsoda Baja vagyon ennek: Kire az Lány felelt: Bizony tudom én, de nem merem meg mondani, mért Apám Üramtulis félek, méstulia: De addig kérte a fatens szép szóval, hogy meg mondotta ki rontotta el, tudniillik Dobozy Györgyné, ós azon nyavalyát az fatensnek öntötte az földre.