Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1957)
Sulán Béla: Adatok a rozsnyói szücsökről
legénnyéavatás költségeihez as uj legény 1 forinttal Járult hozzá. A legények úgynevezett afiók - auflag - auflég pénz fisettek a társaság ládájába, amelyből betegség esetén segélyt kaptak. A legények társaságának a feje as atyamester volt, akit évenként választottak a mesterek kösül. A megválasztott atyamester atyamesteri vacsorá t adott a céh tagjai és a legények tiszteletére. Az atyamester feleségét a legények anyán ak szólították. A legények maguk közül dékány t. azaz ifjúsági elöljárót választottak. A céh kijelölt minden évben két mestert, akik a céh képviseletében részt vettek as ifjúság gyűlésein; ezek voltak a bejárók vagy bejáré mesterek. Az ifjúság negyedévenként gyűlést, ugynevesett kántor gyűlést - kántor bejárást - vagy kvartáj gyűlést-kvar- táj bejárást tartott. Az első - rendszerint január 2o-án tartott gyűlés a céhgyülések mintájára számadással volt egybekötve, ezért esztendős számadásnak is nevezték. As esztendős számadást mulatság követte, melynek költségeit as ifjúság ládájából fisették. A legény • mesternél lakott ős étkezett. A munkában és életében szigorú rendet kellett tartania. Mivel reggeltől késő estig dolgoznia kellett, magánélete úgyszólván csak a társaság, illetőleg a céh vigalmi rendezvényeire korlátozódott. Ilyenek voltak as esztendőa számadás on kívül s szücabál . a csapőveaazővágás , a társpohár és a bucaupohár . SzórakozáBBzámba ment még a vasárnap délelőtt, amikor a templomból kijövet a többi aesterlegénnyel évelődtek, majd verekedtek. A Bsficslegények ugyanis nagyon gőgösek voltak, és a többi iparoslegényt lenézték. Gőgjük forrása abból a tényből eredt, hogy a szűcsöknek tulajdonképpen két ipart kellett kitanulniuk: a gyapjas bőr vagy szőrme kikészítését és feldolgozását. Ezért mondogatták büszkén magukról: "Szücslegény aranycsillag!" Vagy, ha valaki becsmárlőleg nyilatkozott valamelyik szűcsről, gőgösen odavágták: "Egy szűcs egy gróf, az apja istenit!" A legrosszabb volt a csizmadialegényekkel való viszonyuk. A csizmadiákat ugyanis lépten-nyomon "Követem alásan, bélét ki ne okádja, csizmadialegény vagyok", vagy "Egy szem szilva, két szem szilva, tátott szájú csizmadia" és hasonló durva szólásokkal provokálták. Ilyenkor természetesen elkerülhetetlen volt a verekedés, ami pénzbüntetést vont maga után. Különben a szücslegény egész nap dolgozott: tavasztól késő őszig a bőrök és a szőrmék kikészítéséből, ősztől tavaszig a kikészített gyapjas bőrök feldolgozásából állt a munka zöme. Rendszerint még vacsora után is dolgoztak. Szeptember 8-án megkezdődött a lámpázás , azaz az esti világítás melletti munka. Ezen a napon
