Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1957)

Diószegi Vilmos: Dobbal való kötés, oldás

Tekenyő kaüácsokval, Egy korsző pálinkával. Akkor forogtak kereken, mer elkötöttük az útjukat." Ezt a teljesebb változatot torzitás nélkül mondta el a lábniki Nyisztor Mária A937/: "Daru, daru, Elkötöm az utadat, Dobbal, sippal, Et /egy/ tekenő kalácsval, Ety korsó pálinkával." A lábniki moldvai székelyek is ismerik a kötés mellett az oldást. Ezt a változatot jegyeztük fel például Lackó Jószefné Harangozó Annától /1895/: "Daru, daru, Kötöm el az utadat, Sippal, dobbal, Tekenyő kalácsokkal. Közbe vesszővel /kört/ keritettk,utána beleszúrták a körbe a vesszőt. Ekkor a daruk forogtak fönt. Ezután kikötötték: Daru, daru, Kötöm ki az utadat, Sippal, dobbal, Tekenyő kalácsokkal. Azt a facskát kivették s eldobták." A versben hasonló, a cselekményben azonban eltérő változatát mondta el a lábniki Lakatos Györgyné Lackó Mária /1890/: "Egy olyan darabocska fácskával keresztet húztunk a földre: atyának, fiúnak és szentlélek istennek nevében ámen. Közben háromszor húztuk a keresztet. Ezután mondtuk: Daru, daru, Kötöm el az utadat, Sipval, s dobval, Tekenyő kalácsokval, Korsó pálinkákval. Mikor ezt egyszer elmondtam, akkor szegények kezdenek siringőzni. Sirnsk, nem tudnak tovább menni, amig el nem rontom a keresztet onnét. Ekkor mondja: Daru, daru.