Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1957)

Sz. Morvay Judit: Néprajzi adatok a Zoborvidékről

A kész falakra először a mestergerendát tették fel a ház hoszszáhan. Mellesleg megjegyzem, hogy a falu állítólagosán legrégibb házának me8tergerendája keresztben feküdt, de sajnos ezt közelebbről nem volt módomban megtekinteni. A falra jöttek a padlásgerendák keresztben, ezek szélén a falak felett feküdt a koszorugerenda a "

szarvon üllők". Ezek fészkeibe csapolták be a szarvoukat

, melyek felül össze voltak metszve. Zsupkévóvel, "

kicével

" fedték általában a házakat, de vásáron vett fazsindelyt is használtak. A kicékkel a tetőnek mind négy oldalát beborították. Bent a szobában a siskó kemence fűtött. A siskó kemencénél ugyanaz a tüzelési elv érvényesült, mint az alföldi kemencéknél: a kemence teste bent volt a házban, melyet körülölelt az ülőpatka a "

tűz hely

" , a szája á pitvarba nyúlt. De a pitvarban itt nem volt pendelykémény, hanem csak "kürtő": egy kerek padláslyuk, amely felett kis kemenceszerü szikrafogő van; ennek szintén kürtő a neve. A padláson oszlott el a füst az eresz nyilott térségén át és a szélső szarufákon hagyott kis nyilason jutott a szabadba. A padláson is tartottak szénát, de gondosan ügyeltek arra, hogy a kürtőből távolabb rakják le. A pad lás feljárata az udvarról nyilott, s ez nem volt más, mint a nyitott eresz kiszélesített nyilasa, a "

széna

" - vagy "

szüllés hányó lyuk

". A nyitott ereszrészt fonott oldalakkal zárták le,ha a padláson szalonnát füstöltek. A nagycsalád, amely a házban lakott, szerkezetében, életmódjában, terminológiában jelentős hasonlóságot mutat a palócokéval. A gazda és gazdaasszony vezetésével élt itt két-három generáció. A vagyon a gazda kezében volt, a munkát is ő irányította, a gazdaasszonynál csak a tej, tojás, baromfi eladásából származó pénz volt. A gazdaasszony főzött, mig a menyecskék dolga a mezei munka volt, s a férfiaké, az állatok kezelése és őrzése. Hjadés nemzetség szavakat ismerik és gyakran használják. Az együttlakókat házicsalád szóval illették, A lányt apai hadhoz számitják, lánynevét halálig hordja. Már eltérés mutatkozik a megszólításokba: pl, a nagyanya Mánylka

, a nagyapa Dodoka

. A menyecske öregbik uram, és ifjabbik uram megszólítása is eltérő. A nászasszonyok ós nászok kölcsönös megszólítása sógorasszony és sógor. A gazda és a'gazdaasszony emberemlékezet óta az első házban alszik. Ágyuk a kemencével szemközti sarokban állt. A berendezés többi része: sarokra rendezett lócák és hosszú asztal. A pitvarban csak főztek. A kamrában nyárban a többi asszony és a gyerekek aludtak,a férfi-