Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1957)

Kovács Ágnes: Uj népmesetipusok a Magyar Népmesekatalógusban

Hát oszt a király megszerette Jánost, és hozzáadta a lyányát feleségül. Hát oszt, mikor elrette a lyányát feleségül, az mindétig kérdezte tüle, a Janóstul a királyné, a királykisasszony: - Hallod János, mondd meg nekem, hunnen retted te ezt a szép gyermeket, mikor te azt mondtad, feleséged nea rőt sose? - Hagyjál békát, ne kérdezd, majd megmondok mindent. Ha, elhallgatott az aaszony ideig éráig. Egyszer megint kérdezte tüle. Mán a fiu nagy fiu vót, iskolába járt, hintón vittik, hintón hozták az iskolábul.Mi történt egyszer? Elfelejtkeztek rula, mert az asszony azt mondta, hogy ü nem lakik meg Jánossal, hogyha nem magyarázza meg neki, hogy hunnan vette ezt a szép fiu gyermeket, mikor ü azt mondja, hogy neki felesége sose vót. Avval János elkezdte neki mondani: - Hallod feleségem, mán elmúlt annak ideje, mindene, hát mán én megmondok neked mindent. Én laktam - azt mondja- egy nagy gazda embernél. Krisztus Urunk mikor Szent Péterrel a fődön járt kődus ruhába, ott háltak nálunk éa azt radta Krisztus Urunk szent Péternek: "Te Péter, ennek a nagy gazda embernek mindene van az égvilágon, csak az nincs, ami kéne. Ennek a nagy gazdasszonynak most születik egy fiu gyermeke, s ez amit kér, ennek mindene megadatik." En pedig - azt mondja - mikor megszületett ez a gyermek, három napos vót, elloptam tüle. Megöltem - azt mondja - egy tyúkot, oszt bekentem az asszonynak a száját vérrel - azt mondja - hogy az ura ha hazajön, azt higyje, hogy a felesége megette a fiu gyermeket. Én pedig - azt mondja - ellógtam vele. fia, ahogy beszélgetnek tovább, egyszer azt mondja az ember: - Jaj kedves feleségem - azt mondja - elfelejtkeztünk - azt mondja - a kocsisnak szólani, hogy menjen a fiu gyermekért. Mán az idő itt van, hogy a gyermeknek itthun kéne lenni, és még mindég oda van. Mikor kinyiccsa az apja az ajtót, hát látja, hogy a fiu ott áll az ajtóba. A fiu kihallgatott mindent. Hittak befele enni, de a fiu nem ment be. Lement az ólba, azt mondja a kocsisnak, a legszebbik paripát nyergeljék fel neki, mert ü most útnak indul. Mikor felnyergelték a legszebbik paripát, azt mondja az apjának: - Ma te János, most mán változzál átol egy szép pulikutyának - avval a mostohaapja átolváltozott egy szép pulikutyának - és gyere