Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1957)

Kovács Ágnes: Uj népmesetipusok a Magyar Népmesekatalógusban

elaludt a királyné, katonák, oaak a kutya nem; kinyilt az ablak, akkő gyütt bo egy sárkány; a kutya mingyá elmarkolta a sárkány farkát. A sárkány aszonta: - Ne báncs, még a másik két gyerököt is mögmondom: hun van! Ott a két hogy közt, 12 óra tájba lőhet üket kihozni, akkor mögnyilik. Akkor kiszakajtotta a sárkánnak a torkát, mögfujtotta, behúzta az ágy alá. Másnap röggel bömönt a király, nézi a feleaigit, mög a gyerökit, kérdözi a katonákat: - Mögvan-e a gyermök? - Mögvsn! - mongyák a katonák. Aszongya a király: - Csakhogy mögvan! mosmán 5o forintot kap egy-egy Aatona/ ás örökös szabaccságot, egy hoti mulaccságot. Ezök a katonák: a kutyára ki ráköpött, ki rávágott mikó mán ittak, mikó röggel együtt, hogy maj röggel hozik az önnivalót: a kutya nem kap, se ebédöt. Tud a kutya mind3nt, beszélne, de nem bir. Mikor a király gyün be, huzi ki a kutya a királyné ágya alul a sárkánt, mit láttak akkor éccaka? Hát ük nem láttak sömmit se! - Maj megmutatom én! - mögmutatta nekik a sárkánt. A katonáknak nem örökös szabaccságot adott, hanem mind a huszonnégyet fölakasztották, a kutyát osztán mögin megbecsülték. Nem vót a kutyának sömmi baja, mögunta mán ott magát. - Eh, elmék haza, hátha mögtórt mán a feleségöm, hogyha visszaváltoztat! Útnak vötte magát, elmönt haza. Amint a felesége möglátta, hozta ki a botot: - Majd másképp változtatlak ón tégöd, hogy egy kis karvaly is mögöhet! A Bzógáló ott vőt a konyhába, levötte /a felesége/ a pácát a gerendára, - de ezt a szógáló is látta - rácsapott a bottal: - Legyön belüled mostan tiglinc! /tengelice/ Tiglincé változott. Hova merjön mönni a kis tiglinc? Ott szálldogott a ház körül, éppen szombat este vót ez, vasárnap viradóra. Vasárnap röggel elmönt a bérös mög a gazdasszony a templomba, a kis tiglinc beszállt a pitvarba. A szolgáló Ián aszonta: - Hogyha tudnám, hogy te vagy az én gazdasszonyom ura, azonnal