Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 1. évfolyam, 1-4. szám (Budapest, 1956)
Bálint Sándor: A szegedi galambászat
galamb, begyes galamb, vadóc, a legkülönfélébb fajtáit,a legtarkább Yegyülékben.Érdekes elnézni, mint huzza ki a vevő előtt a galambász a zsákból a galambot, farktollait, szárnyát és lábait összefogva, gyengén megsimogatja éa az öntetszelgés s számos dicsérő szavak között kinálja megvételre." "Aránylag olcsóért vesztegetik. Jó repülő purcli párja 1-1.50 forint közt ingadozik, mig kiállításainkon 2-3 forintot, sőt többet is elkérnek érte a kiállitók. Régi galambászfamiliák a Hódiak és Kaminárok és az általuk és utódaik által tenyésztett galambok is ugyanolyan neveket kapnak:Hódi fajta, Kaminár-fajta. Ezek a fajták aztán keresettek és egy párnak ára 5-6-10 forintra is felrúg." "Kerül egy-két galambtenyésztő az intelligens elemek között is, akik azután sportként űzik a galambtenyésztést.Igy Aigner Ödön és Zsótér Bertalannak szépszámú kitűnő szegedi fajgalambjai vannak." Cikke végén Hegeuüs András igéri, hogy legközelebb "a legjobb szegedi ropgalarabokról, a szegedi fajról fog megemlékezni." Sajnos, erre nem került sor. Mindebből is azonban világosan kitűnik, hogy Hegedűs András értékes állapotrajzot hagyott a századvég szegedi galambászkodásáról hátra. A következőkben egyrészt éppen Hegedűs Andrásnak értékes és hasznos beszámolóját egészítjük ki, másfelől pedig megpróbáljuk a jelen állapotok jellemzését is. Először is magát a galambot mutatjuk be. Felsoroljuk, hogyan különbözteti meg a galambász szin, fej, szárny, farok és láb, egyéni természet és fajtajelleg szerint őket egymástól. Ezt a páratlanul kiművelt szóanyagot már Kálmány Lajos is figyelemre méltatta, de ,sajnos, nem értelmezte. Szerencsére legnagyobb részüket öreg galambászok segítségével még meg tudtuk fejteni, sőt ki is egészítettük. A galamb szin szerint lehet fakó , fehér , fekete , kék , potykáskék /apró kék és fekete tollak váltakoznak rajta/ , májj as /májfoltos3zinü/, rezsdás /rozsdaszinü, fekete és kék
