Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 1. évfolyam, 1-4. szám (Budapest, 1956)

Schram Ferenc: Adalékok népénekeink és népdalaink szövegkapcsolataihoz

"Kia séllyébe törték volna tetecskémet: Álnok dajkám nem metczedted volt meg akkor én gégémet." /C.C. 1675. 190. 1./ Két balladában találjuk megfelelőjét: "A mezőbándi urfiban" /M.N.Gy. I. 188./ és a "Nagy hegyi tolvajban" /Veress Sándor moldvai gyűjtéséből/ "Anyám, anyám, anyám, Mikor engem szültél, szültél volna követ! S mikor feresz tettél gyenge meleg vizbe, Feresztettél volna forró buzgó vizbe! S mikor takargattál gyenge gyolcs ruhába, Takargattál volna forró parazsába!" A csángó ballada szereplőjét pedig igy halljuk panaszkodni: "Anyám édesz, anyám! .. /bis sempre/ Mikor engem csántál, Csinálhattál lenne , Egy mármur kövecskét, Mikor rengetgettél, Rengő bőícsecskébe, Rengethettél lenne, Hét singnik be főidbe." Ennek csak a gondolatai, a következőnek ellenben már szószerinti egyezései is egészen a Septem Psalmi Poenitentiale3-ig nyúlnak vissza. Mindhárom O.C. közli őket. Meglepő közülük a 3-nak egyezése egy szerelmi énekünkkel. "Testemnek semmi részében Épség nincsen Haragodnak miatta; Nincs békesség tagjaimban csontjaimban". A Vásárhelyi kódex 127. levelén "Titkon vadásza, Minap Diana kezdetű dal párhuzamos helye: "Semmi tagomban, Ép csontaimban,