Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 1. évfolyam, 1-4. szám (Budapest, 1956)

Schram Ferenc: Adalékok népénekeink és népdalaink szövegkapcsolataihoz

137/a levelén: "Rekesztvén hogy volnék egy friss palotáb

an Jöve hozzám titkon gyönge rokolyában Szeretőm, az lelkem, Hiven vig voltomban Irám ez éneket ugyanez órában." Vagy a 158/a levélen: "Lelkem asazonkámnak, Friss palotá

jának Még /csak/ füstit sem láthatom." Egy cigányének a 325. levélen: "Négy-szögü sátorához, Közelitvén házához, Friss palotá

jához* Ezekből is láthatjuk, hogy állandósult fogalommal van dolgunk, mivel a palota építésének és a könyvek nyomtatásának idejét tudjuk, becses kormeghatározó adatként szolgál egyik ma is élő karácsonyi szokásunkhoz és annak keletkezéséhez annál is inkább, mert a mai betlehemes játék alapja a "Oscrda pásztorok" c. ének eléneklése volt, kisérő cselekmény nélkül; az ének szövege dramatizáltán hozza a cselekményt. /V.Ö. Benedek András: Les jeux hongrois de Noel.

Folia Ethnographica, 1949./ Másik feltűnő egyezés - amely egyúttal szintén kormeghatározó adat is - a "vont arany szoknya" kifejezés. Előfordul "vándoron" formában is. Közismert "Barcsai","Bátori Boldizsár" és "Biró szép Anna" balladáinkból. "

Vándoron szin szoknyám hadd vegyem nyakamba /Sz.N.D. 34. sz./,. elletve: "Hadd húzzam lábomba karmazsin csizmámat, Hadd vessem nyakamba vont-arany szoknyám

at." /Kriza:Vadrózsák.I. 3.sz./ A Biró szép Annában pedig: "Mig felöltözködöm innepi gúnyámba; Innepi gúnyámba, vont-arany szoknyám

ba;"