Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 1. évfolyam, 1-4. szám (Budapest, 1956)

Keszegh István: A pecek

dúlása előtt a peckeket feltétlenül ki kellett szedni, mert, ha enélkül hajtották meg a gulyát, a kipeckelt állatok alaposan lesántultak. Ezért kellett vigyázni arra is, hogy a puli ne riassza meg a peckelt lábu marhát, s ne kelljen rádcbbantania hirtelen lépés közben a lábára. A peckelt körmű marha helyben marad, maga körül legelget, három lábon topog a fü után

. Soha nem megy a dúsabb zöld után, azt eheti csak, amit maga körül talál. Ezért, és, mert a pecek rongálja az állat körmét, a gazdák nem szeretik az olyan pásztort, aki pecket használ. Amelyik gulyásról hire támad a gazdák között, hogy pecket használ, azt a következő évre nem fogadják fel. Ha valamelyik jószágot a pecek miatt komolyabb baj érte, a pásztoron megvették a kárt, és el is küldhették. Csorba Gábor elmondása szerint mégis rendszeresen használták. A sik legelőn már messziről látták, ha valamelyik gazda vagy gazdatiszt közeledett. Ilyenkor elsétálgatott a pásztor a peckelt lábu jószágok felé, mintha csak a gulyát járná körül, s anélkül, hogy lehajolt volna, botjával rányomott a pecekre, lepöccintette a földre,A marha tovább léphetett, a gulyás pedig rátaposott a pecekre, hogy a fűben ne láthassák meg. Csak keményfából készített pecket lehet használni; a legjobb hozzá az akácfa, mert kemény is, és rostjai nem engedik, hogy a vége elforgácsolódjék. Puhafából nem készült pecek, mert annak nincsen tartása, s ha az állat a kipeckelt lábára rálép, akkor összeroppan. A gazdalátogatások miatt is, meg mert a kinn háló pásztor nem könnyen jut megfelelő fához, a gulyásnak sok pecek kell. Csorba Gábor is 15-20 darabot is hordott magával a tarisznyában. Mióta Csorba Gábor a gulyáskodással felhagyott,a pecket a bikaistállóban használja, de csak egy alkalommal, ha az egyik rugós természetű bikát tisztítja. Rugós marhára,istállóban való alkalmazását másoknál nem ismeri, korábbi gya-