Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 1. évfolyam, 1-4. szám (Budapest, 1956)

Diószegi Vilmos: A novaji tudósasszony

kan megrágalmaztak. Most gyere ide, üjjé le mellém!" - leültetett az ágya szélire. "Itt van a te édesapád, istenem, itt van a te édesapád, az én drága jó fiam." Megfogott, magáhd ölelt, megcsókolt: "A jó isten áldjon meg..." - Tó ebet nem szólt. Kiszaladtam, a szomszédasszonyt hivtam. Mire visszaértünk, már meg is halt... Eladó lány voltam, mikor meghalt. Vőlegényem volt.Elment a vőlegényem édesanyámhoz, kérdezte: Margit hol van? A szülénél. Légyott a vőlegényem: Meghalt a nagymama?- - Megmegnézte a ravatalt. Átmentünk a másik szobába, az asszonyok ott voltak imádkozni. 11 órakor elmentek, csak a néném maradt ott meg nagyapó,és mi ketten. Kegyen voltunk és ő.Néném ledőlt, nagyapó is. Mi meg beszélgettünk. 3?él 12-kor a vőlegényem azt mondta:"Te bemégy az else szobába, mert nekem el kell mennem. Félsz-e, ha elmegyek?" - Nem félek én. - "Ha nem félsz, én elmegyek." Egyszer olyan tompa settegés esik a szobába,, "Mi az, van valaki a konyhába?" - Én nem tudom, mondom. - Megint seppegés, csusszogás, mintha abba a gumicipőbe menne valaki. "Mi az? Figyeled-e te?" - Én meg olyan álmos voltam.. Tudom, mi: a nyulak! Két nyulam vót. Felérzettem a nagy seppegésre, bementem a ravatalhó, ahol néném aludt: "Jaj, Margit néni, annyian suttognak a szobába. Jöjjön, nézze meg!" Átgyütt, nem vót semmi. Semmi se vót tovább." /Novaj, az unokája./ 1919-ben meghalt a novaji tudósasszony, de a hire tovább élt. "Majd minden évben jön levél a községházára, hogy él-e.még a novaji tudósasszony, van-e valaki utóda, akinek átadta a tudományát?" /Novaj./ "Unoka 12 maradt utána, de nem hagyta egyikre sem a tudományát." /Novaj, az unokája./ Ugy látszik, nem kapta meg rá a"f elhatalmazást'J : Mikor erről kérdeztem, azt mondta: nem tudja, hogy kap-e ő még arra felhatalmazást, hogy átadja a t ud omány át." /Mád./ A tudományát nem adta át, de még halála után is mon-