Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 1. évfolyam, 1-4. szám (Budapest, 1956)
Diószegi Vilmos: A novaji tudósasszony
ban. Nines semmi egyéb kivánsága, hisz szülei életében is mindig többet tettek érette, mint a mennyit kivánt, most pedig csak az fáj neki, ha keseregnek miatta szerettei. A fiu mellett van korábban elhalt két kis testvére, egyet pedig vár, mert nagyon beteges szegény." A tudósasszony olyan halottakról is beszélt s akikre a kérdező nem is emlékezett azonnal. Gárdonyi Géza ir le néhány ilyen eoetet: látok itt egy fiatal vékonyarcu nőt is, - folytatta. Szőke: vastag haja van. A karján kisgyereket tart. - Nem emlékeztem ilyen halottamra. De a rejtelmes, szőke, fiatal nő kivolta később eszembe jutott. Húsz éves koromban szerettem volna feleségül venni egy szőke leányt, akinek csakugyan feltűnően dus haja volt, szalmasárga. De nem jött hozzám. Valami erdészhez ment nőül, s talán egy év múlva meghalt, amint hallottam, szülésben." /I.m. 140, 146./ " Egy vidékünkbeli uri embernek azt mondta az asszony, hogy a halottai között egy bus fiatal embert lát, akinek a mellén seb van. Az uri ember nem emlékezett ilyen halottjára. Otthon aztán a felesége mondta neki, hogy az ő egyik rokona volt öngyilkos és hogy a novaji asszony jel irta le az alakját." /I.m. 133./ De nemcsak a halottakról mondott,hanem az élőkről is. A halottak megmondták neki az élő múltját. Gárdonyi irja /i. m. 143./: "Kérdeztem, hogy van-e valami mondanivalójuk a lelkeknek? - Nem kell nekik semmi, jól vannak már. Azt mondják, hogy nagyon megijedtek, mikor maga egyszer öngyilkos akart lenni, mert aki öngyilkos, az szenved legtöbbet a másvilágon. Ez megint megdöbbentett. Huszonhárom éves koromban egyszer revolvert fogtam magamra, de csütörtököt mondott." De nemcsak azt tudta megmondani, ami a múltban történt, hanem azt is, amit a jövőben fog bekövetkezni.: A mádi Györkéi Margit/ltsöy/ mesélte el az alábbiakat: "Én egy pénteki nap voltam nála. Ott voltam egész délelőtt.