Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 1. évfolyam, 1-4. szám (Budapest, 1956)

Diószegi Vilmos: A novaji tudósasszony

az ember tekintetét, nincs benne semmi a szellemlátók idegességéből, mélaságából. A mozgása is élénk, a beszéde tréfálkozó. - Hogy leültünk, az asszony világosságnak volt fordulva, láttam az arcán, Hogy mégis csak hiszterika. A soványsága miatt xátszott az előbb fiatalnak." /I.m. 135./ Unokája szerint nagyon kedves "alkalmas" asBzony volt, édesbeszéaü, ae hozzátette azt is, hogy beteges volt. Ilyen volt a hires novaji asszony, akit százszámra kerestek fel közelről, távolról egyaránt. "Nyáron szinte özönlenek hozzá az egész vidékről,sőt messzebb lévő helyekről is ", irja Fekete József /Ethn. XXI, 292./ Jártak hozzá Bogácsról, Egerből, Gyöngyösről, Mezőkövesdről, Nagykárolyból, Ostorosról, Pomázról, Szomolyáról, s Fejér, Tolna s Somogy megyéből is. "Néha még 30 szállóvendég is volt; a szomszédok adtak mindig szállást", mondja az unokája. "Még távoli megyékben ia ismerték: Tolna, Fejér, Somogy megyében jártunk summásnak.Mikor megtudták, hogy novajiak vagyunk, mind kérdezték: Él-e még a novaji tudósasszony?" /Novaj./ "Sokszor ugy ki volt merülve, hogy napokig nem beszélt, mert kifáradt, olyan sokan keresték." /Mád./ Ha megérkezik a látogató, "megkérdezi, hogy kiről akar tudakozódni. Leül és beszél, szemét földre szegezve tartja. Allitása szerint látja a halottakat, bár a régebbi halottakat homályosan, a nagyrégen elhunytat pedig már nem is látja. Amint beszédjéből kivehetni, mihelyt a látogatók hozzá belépnek, azonnal megjelennek halottjaik, " akikről tudakozódni akarnak", értesit Fekete József. /Ethn. XXI,292./ - Gárdonyi is ezt irja: "látja az elköltözöttek lelkét s lelát a föld mélyébe, a koporsóba." /i.m. 132./ Nyáry Albert szerinfbármikor készen van beszélni a meghaltakról, nem várva be még azt sem, hogy felte^yék a kérdést neki. - Ha csakugyan gyászolót lát maga előtt, akkor magába mélyed

ten ül 1^, szemeit a földre szegzi s elkezd beszélni a halottról, a nélkül,hogy