Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 1. évfolyam, 1-4. szám (Budapest, 1956)

Diószegi Vilmos: A novaji tudósasszony

irtó! ótet egy szép nő vezetgette mindenütt, mint hogyha gyönyörű rózsák közt, gyönyörű kertoen járt volna. Sok-sok embert látott. Amikor a sok nép elhaladt előttük, utánuk ment rengeteg nő; a ruhájuk fel volt akasztva. - "Ezek azok az anyák, akik a magzatot kiölik, meggyilkolják." - "Azér a kicsiér járkálnak ilyen gyászosan?" "Nagyobb bünt követ az el, mint aki a felebarátját megöli, mert azt dulakodásba követi el, ezek meg ártatlanok voltak." "ügy-e a sok nép, aki elment, mind keresztény katolikus volt?" "Kislányom, az mindég/, hogy katolikus vagy református... A hit nem boldogít senkit; itt csak a jócselekeuet az ,ami boldogít." - Nem tudta, ki volt az a szép asszony, aki vezette, talán" a Marja volt, azt gondul ta." Fekete József azt jegyezte fel, hogy "Kati akkor álma can gyönyörű kertekben járt, sőt talán a menyországban is vol', és Máriával beszélgetett."/Ethn. XXI, 291./ Gárdonyi Gézának Nagy Kati azt mondotta, hogy öt napig* aluct: "ezen öt nap alatt a másvilágon járt és sok mindent látott. Hogy mi az a minden, nem részletezte." /Krisztus bangója- 136./ Gárdonyitól tuűjuk meg azt is, hogy "a felébredés titán folytoxi körül volt véve lelkekkel s bizony rettegett tőlük. Végre egyszer éjjel öregasszonyléiek jelent meg nála:kivezette őt a temetőbe, s 6 akkor a sirhalmokon általlátofct: látta az ott nyugvó holttesteket. Ekkor aztán elmúlt a félelme." /I.m. 136./ A szellemektől való félelemről Fekete József is megemlékezik, "ha kérdezik tőle, fél-e a szellemektől, azt feleli, hogy mindig van egy üveg szentelt viz s ha zavarognak a lelkek, meghinti őket. Néha azonban a gonoszok tüzesen jönnek elő, csattogjak, mindent levernek a falról, a szenteltvizéé üveget földhöz vágjak s ekkor - ő is nagyon fél." /Ethn. XXI, 292./ A médi Györkéi Margitnak maga a tudós mondta: "C soha