Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 1. évfolyam, 1-4. szám (Budapest, 1956)

Bálint Sándor: A szegedi galambászat

tojó galamb. Kövérkés, fiatal fehérnépnek tőtött galamb a kedveskedő megjelölése. Elég sok a hiedelem is. Egy 1784-ben feljegyzett /Ferenczi János, Magyar Nyelvőr/ ma már nem élő babona szerint süss egy galambtojást, de ugy, hogy ki ne fakadjon. Azután tedd vissza a fészekbe, és üljön rajta a galamb tizenöt napig. Utána vágd ketté, találsz benne egy kövecskét. Tétesd bele a gyűrűdbe: senki sem lát, amíg le nem veszed az ujjadról a gyürüt. Tápai hiedelem szerint két galambfióka szárított és porrátcrt szivét teszik annak italába, akit vejüknek vagy menyüknek szeretnének a szülők. - Ha fehér galamb repüli ár, a házat, meghal a családból valaki. A galambokat nemeid lyek koponyából szokták itatni. " Mások szerint koldustól lopott bot legjobb a galamb kijárójának. Ugy vélik, hogy a galamb megszokik, na koponyából iszik, és ezen a beton át jár ki a házából. A hiedelem öreg galambászok körében ma is él. Érdekes ujabb szokás, hogy a galambász esküvője után galambásztársai a templomajtóban egy pár fehér galambot e— resztének el. Ka pedig meghal, akkor az egyházi szertartás 3 a koporsónak a sirba eresztése után ládában vagy zsákban kihozott kedves galambjait szabadon eresztik. Meséli*, hogy egyik fiatal alsóvárosi galambéinak,' Virág Györgynek legkedvesebb galambját nagy megdöbbenésre véletlenül vele együtt temették el. A többi elröpült. Tudtunkkal dolgozatunk az else" kísérlet a galambászat néprajzi jellemzésére. Kívánatos volna, ha minél több helyről rendelkeznénk leírással. Világosan kitűnnék akkor az is, nogy az egyébként országosan elterjedt, és főleg a szegényebb külvárosi lakosságnál eléggé általános galambtenyésztés hol vált még olyan sportszenvedéllyé, játékká, férfipasszióvá , mint Szegeden és környékén. Ez egyúttal a magyar külváros feltáratlan világának, néprajzának tüzetesebb megismerését ís jelentené. Bálint yind

or