Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 1. évfolyam, 1-4. szám (Budapest, 1956)
Bálint Sándor: A szegedi galambászat
bász a kellő pillanatban megrántotta. A fogáanak ez a módja ma már nem igen járja, de emlékeznek rá. A hurkolásra akkor kerül manapság i3 sor, amikor a galambok lent tartózkodnak a földön, és a kódorgó hirtelen tűnik fel. A galambász ilyenkor prinoÖl ,vagyis egy göröngyöt lob a maga galambjai közé, hogy kissé megrebbenjenek,és ezzel felhívják magokra a kódorgó figyelmét. Ez sokszor közéjük is száll, és most a galambász a hirtelen készített hurokkal iparkodik megfogni. Szilárdan álló karóra, szögre elég hosszú madzagot köt, amelynek végén hurok van. A hurok közepébe magot szór, és amikor a galamb belemegy, alkalmas pillanatban rárántja a lábáx*a a hurkot. Főleg olyan galambász hurkol , akinek nincsen cserénye. Még a kódorgó befogását is fölülmúlja az a gyönyörűség, amikor a galambász a maga falkajávai, galambjaival be levet másnak a levegőben közeledő falkájába. Ilyenkor a két galambsereg Ö3szefordul , összemén , összeforog , vagyis összevegyül, elkeveredik egymással. Hendkivül izgalmas, mert teljesen bizonytalan, hogy melyik falka kerekedik felül, és ragadja magával a másikat, illetőleg abból egy-egy galambot. Boldog a galambász, ha sikerül szétveretni az idegen falkát, és az ő falkaja kerül ki győztesen ebből a gomolygásból, és megzavarodott, fejüket vesztett idegen galambokkal tér haza. Ezeknek megfogása egyezik azokkal a körülményekhez képest váltakozó eljárásokkal,amely eket a kódorgó befogásánál már jellemeztünk. Mint már mondottuk, a szerzett zsákmányt, a befogott galambot a galambász mögszoktati , vagyis egy-két hétig félsötét padláson tartja, hogy elfeledje régi tartózkodása helyét. Utána a maga galambjai közé ereszti, és összepároztatja. Sokszor előfordul azonban, hogy a régi gazdának valami különösen szivéhez nőtt galambjáról van szó. Elindul tehát a keresésére, és sokszor rá is talál. Most, ha jó barátságban van a két galambász, vagy pedig C3ak passzióból történt az
