Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 1. évfolyam, 1-4. szám (Budapest, 1956)

Bálint Sándor: A szegedi galambászat

Ítélve, első pillanatra nem teszi nagytehetségű galamb benyomását a szemlélőre, de aki elemükben, munkájukban látta őket, annak rögcón kedveltjei lesznek. A szegedi magasrepülő keringők kitűnő tulajdonsága a hosszan kitartó és szabadszemmel alig, néha pedig ki sem vehető magas repülésben áll. Vannak egyes példányok, amelyek 8-9 óra hosszat is repülenk egyhuzamban a szédítő magasságban s ez a tulajdonságuk a szegéül keringők otthonában, Szegeden és annak környékén már fel sem tűnik. Mennél magasabban /1200-1400 m/ és mennél kitartóbban röpülnek, annál nagyobb a tenyésztők öröme és büszkesége." "Szinváltozatuk igen gazdag. Mind a négy alapszínben és fehérben is előfordulnak, azonkivül vannak még fakók is minden színben és deresek. Vannak jelzettek is, u.m. csapottszárnyuak, szivhátuak és külön szegedi különlegességként szerepelnek az úgynevezett örvösök /tarkák/." "Nagyságra nézve a kis sirályka-galamb és az erős teljesen kifejlett parlagi galamb között váltakoznak. Az evezőtollak majdnem a farktollak végeit érintik. A szép, büszke, karcsú, hattyuszerüen hajlított nyakon nyugszik a keskeny nemes fej. A melle széles, kissé kiálló. Teljesen kifejlett és jól gondozott állatoknál a tulszélesség miatt középen a mellet kettémetszőnek látszó mélyedés van. Szárnyait könnyedén oldalához simulva hordja.Tollazata gyengén testhez simuló és laza. Csőre és körmei a tollazat szine törvényeinek megfelelők, ugyanis a kék és feketéknél fekete, a vörö3, sárga és fehéreknél, valamint a fakóknál világos szaru szinü. Szemük' szine az egyszinüeknél gyöngyszin és narancssárga, vagy narancspiros, a szivhátuaknál többnyire sötét u.n. bükkönyszem, de vannak gyöngyszinszemü és sárgaszemű egyedek is. A legtöbb kedvelő a gyön^yszemüeknek ad előnyt. A szemgyürü némelyiknél keskeny, más pélaányóknál erős, kissé dudoros. Szine a csukvatartottaknál halavány, a szabadonszállók némelyikénél világos, mig a túlnyomó résznél barnás, de sohasem piros.A pi-