Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 1. évfolyam, 1-4. szám (Budapest, 1956)
Bálint Sándor: A szegedi galambászat
la fehér, a többi megfelelő szinü/, csapott /ugyanaz/, csikós szárnyú /fehér tollazatában tarka is akad/, csöppentött szárnyú /tarka pöttyök vannak a tollazatán/, tarkaszárnyu /szárnyában fehér és tarka tollak egymás mellett váltakoznak/, stemplisszárnyu hátas galamb /tollazatának szélén a hát szinei újra feltűnnek/, abrincsos /tarka karikák vannak a tollazatán/, girincös / a háta közepén a farktollig egyszínű sáv húzódik/, girinctelen /a hát és farok között nincs fehér sáv/, ódalas / tollazatának, szárnyának szine kétoldalt kissé eltér egymástól/, elejes /kis fehérség van a begyén/, kékesikos /kék galamb fehér szárnytollakkal/, feketecaikos /fekete galamb fehér szárnytollakkal/, vörösesikos /vörös galamb fehér szárnytollakkal/, 3árgacsikos /sárga galamb fehér szárnytollakkal/. Orra szerint rűtyóru /rovidorru/ . farok és láb szerint telifarku , telefarkaljas , farkai jas /farka alatt 3-4 hosszú fehér tolla van, a többi az alapszinnel egyezik/, nadrágos /a tollazat tarkasága egészen a lábszárig ér/, telenadrágos /fekete hason fehér esik húzódik végig/, gatyás /lábujjak is be vannak nőve tollal/, kisKatyás /kevés toll van a lábujjakon/, nagygatyás /lábujjait teljesen beborítja a toll/. Tulajdonjegy szerint vágottorru , vágottkörmű . A galamb egyéni természete szerint fönnjáró vagy ma- gosrepülő /magasan szeret repülni, főleg a purcli, bécsi/, fődigvetó vagy leesős /olyan bécsi, mely a levegőben fönn elkezd forogni, nem tudja abbahagyni, s a végén a földön rendesen agyonzúzza magát/, vetós /röpültében több bukfencet is vet/, vetőpurcli /ugyanaz/, vetőgalamb /ugyanaz/, forgós /olyan bécsi purcli, mely hátrafelé is tud bukfencezni/, fúvós / a csőrén át fel lud fuvódni/, amambrukkus /"kibugta az amambrukkut". Kálmán l.,215., nem hallottuk/, szokott /házhoz szokott, már nem lehet elzavarni/, szokatlan /még nem szokott a házhoz, szoktatni kell/, leálló /gazdájához szokott,
