Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 1. évfolyam, 1-4. szám (Budapest, 1956)

Szolnoky Lajos: Népi lenfeldolgozó eljárások a Dunántúlon

\ 1'ással látták el. Vajszlcn régen kis ülőkét, szék

et építettek hozzá oldalra, ho^ a munkát kényelmesebben végezhessék rajta. "Ilyen ma már nincs a faluban,csak az idősebb asszo nyok használták az utóbbi időkben is." A mai öregek szerint még 50-60 éve általános volt a faluban. Magyarszombatfán a feilőnak egyik oldalára kinyúló talp

a van, hogy munka közben i ráállva, a szerszámot jobban rögzíthessék. - A munkát ugyanúgy végzik ezeken i3, mint a fentebb leirt vágón vagy nagyoiótilón. Mivel a verője szorosabban zár, az addig bentmaradt ;.ozdorjadarabkákat is összetöri a rostok között. Ezek a len kirázásával vagy a tilóhoz csapdosásával kihullnak. A munkát aduig folytatják, mig a len tiszta nem lesz. - Magyar szombatfán ezt a szerszámot az előbb ismertetett nagyoló tilóval szemben tisztázó tilun

ak nevezik. Máshol C3ak tilu a neve. A tilóvai. csak asszonyok vagy felnőtt lányok dolgoznak. Segítséget a munkához nem hivnak, "győzi azt a család" maga is. Lehetőleg a na;;os deli órákat használják fel tiloiásra, amikor a lenmarkok teljesen kiszáradtak. "Még meleg a naptól, amikor tiloljuk." Az ismertetett öt faluban tehát a len törésének és a tisztításának sorrendje a következő: törés sulyokkal harmatra nagyoló teljes Falu neve' kövön fán tevés tisztitás tisztitás /tiló/ Vajszló • + + + Dobri + + + + Magyarszombatfa + + +' + Criszentpéter + + + Egyházaftrádóc + + + 6. Oerebenezés és a len minőségi csoportjai

d Tilolás után azt a mennyiséget, amit azelőtt még maréknak vagy kévének neveztek, formai és minőségi megváltozására való tekintellel az öt faluban egyaránt marokn

ak nevezik. A fonásra alkalmassá tevő kikészítés utolsó munkája a