Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 1. évfolyam, 1-4. szám (Budapest, 1956)

Vakarcs Kálmán: Halászat Szentgotthárd környékén

halászok pot;yahalásznak n evezik az olyan halászt, aki enge­dély nélkül halászik, és zsákmányán hamarosan túlad. Félnek is tőle, mert rendszerint nagyszájú, verekedős fajta népség. A szentgotthárdi járás forrásainak, patakjainak szá­ma igen nagy. Van köztük sok névtelen is, melyeknek még nem adott a falu népe nevet. A nép a forrásokat és a patakokat 1­gen gyakran kútn ak, folyón ak, patak nak nevezi. Sok esetben a földjén átcsörgedező patakot csak a gazda nevezi el valami ­nek. Más esetben a térképészeti intézet vagy a közigazgatás látta el a patakot névvel, amely aztán lassanként nagyobb te­rületen is gyökeret vert. Ezekben a névtelen kis patakokban is sokféle hal élt, a Zala, Kerka és a Hársas pedig rákban te bővelkedett. A rábafüzesi határban folydogáló Lány patak ban csikót is lehetett fogni. Ma már mindenfelé kihalóban van a kisebb vizekben a hal, .mert fokozottabb mértékben fogják,mint régen, azonban senki sem törődik a pótlásával. Csak a rábai halászatnak van még olyan eredménye, amely nemcsak a helyi piacot táplálja, hanem a távolabbi Szombathelyre, vagy éppen Budapestre is juttat belőle." 1 " + Vakarcs Kálmán Jegyzet + Adataim rendezésében Dömötör Sándor a szombathelyi múzeum igigazgatója volt segítségemre. Ezúton is köszönöm.

Next

/
Thumbnails
Contents